A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956 (Szeged, 1956)

Beretzk Péter: A fehértói rezervátum biológiai jelentősége

ben eca 700 madárból, ezren felüli tojásból, fészekgyüjteménybői, emlősökbői, hüllőkből és több ezer rovarból állott, átvészelte a háborút, mindössze a fészekgyűjtemény pusztult el, melyre a mennyezet vakolata szakadt rá. A felszabadulás után új életre kapott a madártani tudomány művelése. A pusztulás romjain elindult a munka. A megmaradt néhány idősebb kutató mellé új fiatal gárda szegődött és indult el a régi ösvények nyomain, hogy feltámasszák a világszerte elismert magyar ornitológiát és visszaszerezzék számára azt a csúcspozíciót, amit az elődök munkássága kivívott. A szocialista alkotó munka minden tudománytól — így a biológia kutatóktól is — megkívánja, hogy az elért kutatási eredmények a gyakorlati életben felhasználhatók legyenek és a nép javát szolgálják. A felszabadulás után a Madártani Intézet, mint a Növényvédelmi Kutató Intézet Madártani Osztálya kezdte meg működését. Az új elnevezés is feltünteti azt a szoros és elválaszthatatlan kapcsolatot, amely a madártani kutatás és a növényvédelem között fennáll; szoros kapcsolatot tart fenn az Országos Természetvédelmi Tanáccsal, mely a magyar föld kincseit védi és gondozza. A madárbiológiai kutatás mai iránya a szisztematikai, faunisztikai, morfológiai és fenológiai kutatások mellett az ökológiai vizsgálatokra helyezi a fősúlyt. Hazánkat, mint mezőgazdasági és gyümölcstermelő országot, elsősorban a madarak haszna vagy kára érdekli. A biológiai egyensúly törvényének szigorú szemmeltartásával javasolja egyes fajok ritkítását, illetve egyes fajok fokozott védelmét. Az ember ezen munkájának irányát a természetvédelem szempontjai szabják meg. A magyar madárbiológiai kutatás vizsgálódásai a magyar földnek minden fontosabb madárlakta területére kiterjednek. A magyar föld arculata századunk folyamán fokozottabb mértékben, napjainkban, egyre mélyrehatóbb változásoknak lett kitéve. Erdőirtás, víztelenítés, mezőgazdasági kultúrák terjedése átformálták az élők viszonyát, kapcsolatát. Cönozisok tűntek és tűnnek el, újak foglalják el helyüket. A biocönozis átalakulása különösen szembetűnő magyar földünk szikesein. Napjainkig a mezőgazdaságilag ki nem használható szikesek sajátosan szelektív élővilágot kötöttek magukhoz. A szikeseknek rizsföldekké és halgazdaságokká átalakítása felszabadulásunk óta egyre nagyobb méreteket ölt és egyre emelkedő irányt mutat. Ezen emberi beavatkozással a sziki világ egyre pusztul. Ennek az élővilágnak a megtartására létesült a fehértavi rezerváció, mely kiváltképpen alkalmas arra,, hogy a magyar biológiai kutatásnak egyik fontos állomása legyen. Kissé különösnek tűnik, azonban mentegetőzés nélkül be kell vallanunk, hogy ez az egységesen összefüggő 3.000 holdnyi ősszikes egyedülálló biológiai értékeivel az utóbbi évtizedekig rejtve maradt kutatóink előtt. Kutatásaim a 30-as években indultak meg a Fehértavon és ennek nyomán figyelt fel a magyar ornitológia e terület madártani fontosságára. Az egyéni érdek világában, a kapitalista rendszerben csak nagy harcok árán és a tudomány fegyverével felvértezve sikerült a 3.000 holdas ősszikesnek 280 holdját ősi állapotában megőrizni, mint rezervátumot. A védett terület a felszabadulás után 500 holdra emelkedett. Az eddigi kutatási eredményeknek általánosságban való ismertetésével kívánok rámutatni arra, hogy a biológusok kutatásai számára mily változatos és gazdag lehetőségek nyílnak meg a fehértavi rezervátumon. A szikes táj biológiai egységéhez szerencsésen társult a szikes medence egyharmadán 1932. évben létesített, Tiszavízzel táplált édes vizű halastó. Nem mondható azonban semmikép sem kedvezőnek a terjeszkedésnek az a mértéke, amely a felszabadulás után 148