A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956 (Szeged, 1956)
Csongor Győző: Szeged és a környező területek vízi Hemiptera fajainak ökológiája és elterjedése
I. Pleuston — Vízenjáró poloskák Kizárólag vízen, vagy vízi növényeken tartózkodnak. Csápjaik erősen fejlettek, elállnak a testtől. (Gymnocerata). Lábaik, ún. »léclábak« segítségével egyesek lassan (Hydrometra), a többiek erőteljes, olykor egészen gyors, lökésszerű taszításokkal haladnak előre a vízfelületen. Álló vizekben, gazdag növényzetű mocsarakban, olykor lassú folyású vizek felületén élnek. Egyesek eliszaposodott tavak felületén, különböző hínárokon mászkálnak. Életmódjuk ragadozó (Ostracoda, CoUembola, a szegedi Vöröskereszt-tóban megfigyelhető volt, hogy Podurákkal táplálkoznak). Gazdasági szempontból károsak, mert a halak táplálékát pusztítják. A) Testük pálcaalakú, hosszúságuk, szélességüknek több, mint tízszerese. Fejük hosszúra nyúlt, a szemek messze elől fekszenek a fej hátulsó szélétől. Lassú mozgású állatok. Vízmérő poloskák családja — Hydrometridae 1. a. Fejrész barnásfekete, a szemek előtt majdnem kétszer oly hosszú, mint mögötte. Perem finom fehér, hosszanti csíkkal. 9—12 mm. Ritka. Jobbára a Tisza árterületével kapcsolatos mocsarak, csatornák nádasaiban. Vízmérő poloska. Hydrometra stagnorum L. 1, b. Fejrész a szemek előtt csak másfélszer oly hosszú, mint mögötte. Perem fehér csík nélkül. 7,5—9 mm. Ritka. Ugyanott, ahol az előző, olykor szikes tavakban is, de sohasem nyílt vízen. Karcsú vízmérő poloska. Hydrometra gracilenta Horv. B) Testük hosszúkás, nem pálcaalakú, 4—5-ször oly hosszú, mint széles. Az 1. lábpár feltűnően rövidebb, mint a 2—3. lábpár. Gyors mozgású állatok: JVTolnárpoloskák családja — Cerridae 2. a. Ae 1. csápíz hosszabb, mint a 2—3. együtt; barnásfekete, a fej, az előhát elülső része sárgásvörös hosszanti vonallal. 14—16 mm. Leginkább a Tisza árterületén, olykor a folyó felszínén, partok közelében, lassan folyó csatornák, füzesek tócsái, ritkábban nyíltvizű mocsarak felületén, valamint homokos területek nádasaiban. Közönséges. Közönséges molnárpoloska. Gerris paludum Fabr. (Aquarius paludum F.) 2. b. Az 1. csápíz legfeljebb oly hosszú, mint a 2—3. együtt. Az előhát részben rozsdásbarna. 10—11 mm. A családnak környékünkön leggyakoribb faja. Ártereken, holtágakban, szikes pocsolyákban, szennyvizes árkok felületén is, mindenütt közönséges. Rozsdáshátú molnárpoloska. Gerris thoracicus Schumm. 2. c. Az előhát egyszínű, fekete. Az 1. comb fekete, a töve sárga. 7,5—8,5 mm. Ritka. Nyíltvizű nádasokban, olykor időszakos pocsolyákban is. Vízi szöcske. Gerris odontogaster Zett. 2. d. Az előhát fekete, a mellső combok sárgásak, alul és felül sötét, hosszanti csíkkal. 8—10 mm. Nyíltvizű nádasokban, szikes mocsarakban gyakori. Tavi molnárpoloska. Gerris lacustris L. 2. e. Előhát sárgásbarna oldalcsíkja a mellső befűződésnél letörik. A hátsó torgyűrű hasi részén sárgásbarna púp van. 10—13 mm. Ritka. Nádasokban. Púpos molnárpoloska. Gerris gibbifer Schumm. 2. f. Előhát s az első pár comb fekete, tövükön sárgásbarnák. Csápok feketék. 6,5—8 mm. Ártereken, szikes mocsarakban elég gyakori. Törpe molnárpoloska. Gerris argentatus Schumm. 122