A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956 (Szeged, 1956)

Szelesi Zoltán: Részletek Bihari Sándor leveleiből

Nádlertől Bihari hamarosan elköltözött és saját műtermében próbált dolgozni. A munka azonban, mint mindig, ha idegenben volt, kínlódássá vált számára. Ezt tükrözik alábbi sorai is: »... kritizálom munkámat és ezzel belevágok húsomba. Sajnos, csak olyan elégtételem van, mint annak, akit halála után boncolnak és megállapítást nyer, hogy milyen betegségben halt meg szegény. Vajon meg fogom-e találni, az ilyen betegségek elleni szert, ki tudja? Reméljük! Jelenleg egy akut katzenjammerban szenvedek-«. Kedélyének és önbizalmának fokozására kérte Tauszigot, hogy — az időközben kapott — aranyérmét küldje el hozzá Münchenbe. Azonban képességei elismerésének e tárgyi bizonyítéka sem segített rajta. Ilyen körülmények között festette meg, a »Te voltál-« és a »Figaró előadást tart« с németes hatású alkotásait, melyekből az utóbbi képe, Amerikába került. Atyja halálakor, 1889 februárjában hazautazott, de márciusban már újra Münchenben volt, és műtermében a régensherceg meglátogatta. A nyári hónapokat ismét itthon, egy Bihar megyei birtokos (Schwartz Gyula) vendégeként, Gyapolyon töltötte el azzal a szándékkal; hogy kedve szerint egy jellegzetes magyar tárgyú képet fessen, szabadban ábrázolt földművesekkel, — de új festői hatásokra törekedve. 22 Gyapoly, 1889. VII. 30. ... Közölni akarom Önnel, hogy min dolgozom.

32 Ez alkalommal nem annyira a kép témája, mint inkább a festői hatás elérése célom. Ezt tűztem ki feladatul, és ez minden törekvésem. ... Egy forró nyári napon, napnyugta felé (tehát mikor már a levegő lehűlt) egy parasztcsalád a tűzhelynél ül és bográcsban gulyást főz vacsorára. Egyik alak sem mozog, mindenki nyugodt, ami a fárasztó napi munka után természetes is. Ez a tárgy! Remélem, hogy eltalálom ezt a hangulatot, de nem számítok árra, hogy effajta kép Budapesten tetszeni fog. Mégis megpróbálom, mert ezzel tartozom magamnak az eddigiek után. 23 Gyapoly, 1889. IX. 2. ... Hosszú vajúdás után írhatom, hogy a végzetes kép kész. Kész? Ha annak mondhatok valamit, ami nem olyan lett, mint akartam. Nem hiszem, hogy ez a kép tetszeni fog. Észre sem fogják venni, mint a tavalyi »Oláh temetésit, minden komolyság ellenére, melyet ráfordítottam. Az »Oláh temetés«-nél a tárgy volt érdekes legalább, itt azonban mindent a hangulatnak áldoztam fel, amely sajnos akkor csúszott ki ujjaim közül, amikor már azt hittem, hogy megragadtam. Bihari e számára sikertelenül megoldott képét, megsemmisítette. Vásznára néhány évvel később, a »Pusztai csendélet«-et (1892—93. téli kiállítás) festette. A két fenti levélrészlet — írójuk egyéni küzdelmében — jól tükrözi festészetünk múlt század végi helyzetét. A maradinak bélyegzett tematikus zsánerfestés s a tisztán látványt kereső, festői hatásokra törekvő új iránynak a harcát, amelyben végül az előbbi lett a »legyőzött«. 1889 telét Bihari Pesten töltötte és megalkotta az előbbi kísérletével szemben biztos sikert hozó, színpadi hatású »Falu rossza-« с képét (1890. téli kiállítás), mellyel megszerezte az 1000 forintos Társulati-díj egyik felét. A követ32 »Munka után« (1889—90. téli kiállítás). 114