A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956 (Szeged, 1956)

Szelesi Zoltán: Részletek Bihari Sándor leveleiből

gyón egyszerű és humorisztikus jellegű. A címe: »A cilinderpróba«.

10 Egy fiatal parasztlegény, aki egy véletlenül arra járó ó-szerestől vásárolt cilindert tesz fejére, s így jelenik meg egy parasztcsalád előtt. Természetesen a nekik humorosnak tűnő fejdíszen, általános a nevetés. Ez még azzal is fokozódik, hogy olyan mozdulatokkal utánozza a legény azokat, akiket mint a cilindert viselő rasszról magának elképzelt. Azt hiszem, ez az elgondolás elég érdekes ahhoz, hogy megfessem. Mindent a természet után fogok festeni, magát az interieurt is, amelyet itt nem találok. Ezt is a természet után akarom csinálni, éspedig egy általam kitalált módon, amely az egészet megfogja könnyíteni. A parasztházat, amely persze nagyon egyszerű, kicsiben elkészítem, hogy rajta az árnyékokat és a levegő elomlását tanulmányozhassam. Egy faládát (olyan nagyságút, mint amilyen a képnek az interieurje) fogok szerezni. A belső helyiségeket agyagból mintázom és az ablakot, ahol a szoba világosságot kap, ki fogom vágni, s a falakat a parasztházak fehérjével festem be. Talán bútorokat is (melyekre szükségem lesz), viszonylagos nagyságban elkészítem, és így mindent a természet után festhetek. Jelenleg a vázlattal már meglehetősen elkészültem, és ezt a hó végéig befejezem. Bihari a Quartier Montmartre-én bérelt egy kis műteremszobát, melyet használtan vásárolt szegényes bútordarabokkal rendezett be. Szomorúan jegyezte meg egyik levelében, hogy »... Paris, város a Meissonierek és Munkácsyk számára de szegény ördögök számára csak eszköz ahhoz, hogy egykor ilyenekké válhassanak, — de mily nehéz az«. 4 Paris, 1884. VI. 15. .,. Végtelenül boldog vagyok, hogy Parisban tartózkodom. Azért, mert itt már nagyon sokat tanultam és még fogok is tanulni. Igen bölcs dolog volt öntől, hogy München helyett Parisba küldött. Itt most, a Salonban, egymás mellett láthatom a német és francia munkákat és boldog vagyok, hogy az utóbbiakhoz tartozhatom. A franciák egyszerűsége ragyog a müncheniek fáradságos »-mache-«-ja mellett. És egyáltalán: a műterem, amelybe bekerültem, a legjobb, mert kiválóbb mestert, mint J. P. Laurens, nem is kívánhattam volna magamnak. A műteremnek igen jó hírneve van: lelkiismeretes tanulmányra kötelez, úgy a rajzban, mint a festésben. Biharinak jóllehet nem egy művén ki lehet mutatni Munkácsy hatását, vagy a müncheni adomázgató tartalmat, azonban őt kevésbé a legnagyobb magyar festő ábrázolási módja, vagy még inkább a németek «•fáradságos mache-«ja érdekelte; hanem a franciák könnyedsége, Bastien Lepage finom naturalizmusa ragadta meg. Törekvése, ha nem is egyértelműen, de mindvégig ez irányú volt, mely ötvöződött az ő aranyos humorával és mély humanizmusával. »A cilinderpróba« és a következő évben (1885) festett »Kereszttűzben« c. alkotásain, mint Párizsban készült első munkáin — megjelenítésben, ha még bátortalanul is, de már jelentkezett a francia festészet hatása. »A cilinderpróba-« с képén megfeszített erővel dolgozott Bihari, hogy azt még idejében elküldhesse, az 1884-es budapesti őszi kiállításra. Ez a törekvése sikerült is. Közben rossz világítású műtermét, a hazatérő Vágó Páléval cserélte fel és tovább folytatta munkáját, Tizian: »Sírbatétel« с művének másolatán, melyet még az év elején megkezdett. 10 Bihari első Párizsban festett képe, s ezt az 1884. őszi tárlatra küldte be. 107