A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956 (Szeged, 1956)

Szelesi Zoltán: Részletek Bihari Sándor leveleiből

Elmentem Bécsbe, beszegődtem újból retusőrnek

8 elég jó fizetésért és arra alapítottam a jövőmet, hogy fizetésemből megtakarítok annyit, hogy az akadémiára mehessek. Két év alatt képes voltam 600 formtot szerezni. Ezzel az összeggel a zsebemben búcsút mondtam a lényképésznek és bevonultam, mint rendes látogató az akadémiára. Vágyaim vágya, álmaim álma teljesült! Igazi művésznövendék lettem.

9 Lehetett-e aboan a korban nálam boldogabb ember? A Rothschild vagyonával nem cseréltem volna, nem is bíztam volna reá az én 600 forintomat, sem ő reá, sem pedig senkire a világon. Olyan vagyona senkinek sem volt a földön az én szememben, mint nekem akkor! Két év alatt befejeztem a négy évi kurzust és letettem az összes vizsgákat; a festés azonban, bárha osztályomban egyike voltam a legjobbaknak, nem igen ment, a festés a bécsi akadémián mellékes volt, fő dolog a theória.

10 Tanulmányaimat befejezvén, megint koldussá lettem, a nagy vagyonom oda lett s még nem voltam művész. Az álmom megcsalt! Fölébredtem, de a 600 forint már hiányzott! Ah mit! Kezdjük újra! Elmegyek Parisba. Miből? Haza megyek, festek arcképeket, tudom, hogy ez a festők fejőstehene, így talán újból sikerül pénzre szert tenni. De nem sikerült, mert nem kaptam elég megrendelést.

11 Egy pár forinttal a zsebemben feljöttem Budapestre. Itt aztán lassan bár, de mégis sikerült arckép megrendeléseket szerezni, persze, nagyon olcsó árért. A véletlen folytán egy nemeslelkű, nagy művészbarát

12 látott tőlem arcképeket, tetszettek neki, feljött hozzám, látta vázlataimat s egy

13 annyira megtetszett neki, hogy ennek kivitelét megrendelte nálam. Most láttam csak és velem együtt az én megrendelő barátom, hogy a vázlattól a kivitelig milyen göröngyös az út, és hogy mily könnyen botlik az ember, de hanyatt is vágódik ám gyakran, ha a kellő tudás hiányzik! Biz' én is hanyatt vágódtam! Szégyenemre be kellett vallanom, amit különben megrendelőm már kezdetben észrevett, hogy én ilyen feladatra képes még nem vagyok. — Barátom, — szólt egy napon hozzám az én jóságos megrendelőm — magának tanulnia kellene még, ha így folytatná, zsákutcába kerülne, ezt én a maga érdekében nagyon sajnálnám. Menjen Parisba! — Igen, ha volna 600 forintom, mint volt hajdan, de most nincs. — Ha csak ez a baj, ezen segíthetünk! Magam sem vagyok gazdag ember, mert csak hivatalom után élek, de örömmel áldozok, mert biztos vagyok benne, hogy ezt nem hiába teszem. Egy pár hét múlva Parisban voltam.. ,

14 8 Dr. Székely magyar származású fényképészhez, évi 1200 forint munkabérért. 9 Tanárai, az akadémián Blaas és Wurzinger voltak. 10 A múlt század közepétől, a magyar művészképzésben a bécsi akadémia veszít jelentőségéből. Rahl és Waldmüller magániskolái mindinkább tért hódítottak. Különösen az utóbbi, mely az akadémiai »theóriá«-k helyett, egészséges természetszemléletet hirdetett. 11 Bihari ekkor- (1880) festette meg Nagyváradon első életképét: »A falusi orvos-«-t. Ezt beküldte a Képzőművészeti Társulat kiállítására, azonban a zsűri nem fogadta el. 12 Tauszig Hugó, a budapesti Foncière Biztosító Társaság igazgatója, aki Bihari mecénása lett. 13 »Libatolvaj a bíróság előtt« с befejezetlen képének vázlata, melynek motívuma, hasonló a későbbi nagysikerű »Bíró előtt« с művéhez. 14 Bihari párizsi útja előtt meglátogatta családját Nagyváradon, hogy szüleitől elbúcsúzzon. A francia fővárosba Münchenen át utazott, ahol néhány napot töltött és megtekintette a müncheni képtárakat. A párizsi pályaudvaron magyar festőbarátja, Révész Imre várta, aki szobát bérelt számára. 10>