Gyarmati Gabriella: Munkácsy-öröknaptár (Békéscsaba, 2014)
November
november (1851) Munkácsy, Reök István kíséretében az első útját tette Csaba utcáin. De hogy milyen volt Csaba ekkoriban? A festő ezt is megírta: „Az utcára csak csizmásán lehetett kilépni, azt is jól a lábhoz kellett szíjazni. Mert ha ezt nem tettük meg, a csizma ottragadt a sárban és a lábunk belesüllyedt a pocsolyába, így van ez az egész magyar Alföldön. Kő nincs erre, a tégla sok pénzbe kerül, az utak ki vannak téve az évszakok és az időjárás kénye-kedvének. Azok szabályozzák az állapotát. Télen sártenger, nyáron portenger. A gyalogutak is eredetiek: a házak előtt két sor párhuzamos palló van, egyik a jövőknek, másik a menőknek. De csak a jobbmódot jelentő városnegyedekben van így, ahol a falu arisztokráciája lakik. Másutt elegendő egy szál palló is. (...) A járkálással kapcsolatos torna nagyon mulattatott. Elől mentem, nagybátyám a hátam mögött vigyázott rám, mert valóban nagy ügyesség kellett hozzá, hogy az egyenetlen és csúszós deszkákon lépkedhessünk. Minden baj nélkül érkeztünk meg." novmDER 3. Haan Antal (Békéscsaba, 1827. január 5 - Anacapri, Capri, Olaszország, 1888. nnájus 9.): Csaba központja (1858; lappang) Munkácsy mihaly múzeum Munkácsy-öröknaptár 319
