Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Kiss Gábor - Zágorhidi Czigány Balázs: A Vas megyei Őrség településtörténeti előzményei
KISS GÁBOR - ZÁGORHIDI CZIGÁNY BALÁZS A 15. században Mindszent birtokot ugyanis Herbátyának is nevezték (1473: Pred. Mendzenth al. nőm. Herbathya penes et in circuitu possessionum Lewew et Mendzenth), ami annak egy része lehetett. E száz évvel már korábban létező birtok (1372: Herborthfalua), melynek neve a német Herbart személynévből keletkezett, egészen Lövőig (ma Zalalövő) terjedt ki, amivel szintén azonosították (1419: possessio Lewew alio nomine Herbartfewlde). Később neve -falva utótaggal is (1372: Herborthfalua, 1407: Herbarthfalva al. nőm. Zenthywah) feltűnt. Mindszentnek ugyanakkor még egy másik neve is ismeretes, hiszen utóbb - legalább is egy részét - Kerekgárdonynak is nevezték (1419: Mendzenth alio nomine Kerekgardon). Nem bonyolódva bele e minket most közelebbről nem érintő részproblémába, térjünk vissza eredeti témánkhoz! A rendelkezésre álló példák alapján megállapíthatjuk tehát, hogy a 13. század folyamán két vizsgált vízrendszerünkön már az egyes folyószakaszok (pl. Kerca), vagy a rövidebb folyóvölgyek (pl. Szőce) is tovább osztódtak, és rajtuk kialakuló új egységeken rövidesen egy-egy új plébániatemplom felépítésére is sor került (Domonkus(olc)/Domonkosfa - Szűz Mária- templom, Herbatfa/Mindszent - Mindenszentek-templom). 8. Ugyanennek a térbeli továbbosztódásnak a mozzanatai történtek a soron következő periódusban. Az imént leírt kettőződési folyamat révén vált ki Hódosból a folyó torkolatával szemben, a Kerka déli oldalán fekvő Kapornak (1393: Kapurnuk) ami már ismét természeti nevet viselt. A mai település melletti patakot jelenleg is Kapomak-nak (Krplivinski potok) hívják. Mivel azonban ilyen a szláv nyelvből eredeztethető ’Csalános’ nevű patakról a környéken nincs adatunk a középkorból, ez mégsem lehet korai víznév, hanem annak már egy szlovén növénynév, a koprivnik ’csalán’ az alapja. Hasonlóképpen környezeti nevet visel a Kerca-menti Biikkalja (1393: Bykalya) település is, ami láthatólag Szomor(óc) (1393: Zomo- rak) területéből szakadt ki. Ez utóbbi eset is jól mutatja, hogy e nevek horizontja későbbi a puszta személyneves településekénél. Az egymással szomszédos Kapornak, Biikkalja, Szo- mor(óc) és Domonkus(olc) esetében, azaz itt, a későbbi Őrség délnyugati sávjában szlovén hatással kell számolnunk a névadásban. Ezt itt nemcsak a puszta személynevekhez (Szomor és Domonkos) kapcsolt -óc vagy -olc helynévképző jelzi, hanem az imént bemutatott másodlagos természeti nevek helységnevekben való megjelenése is. A szlovén nevű falvakról azonban majd alább szólunk! Ez az akár alperiódusként is számon tartható szakasz, azonban a vizsgált földrajzi egységünknek csak egy kis szegletében játszódott le. 518
