Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Mende Balázs Gusztáv: Hogyan ne azonosítsuk az Árpád-házi királyokat?
MENDE BALAZS GUSZTÁV ban - a konkrét kronológiai helyzettől függetlenül - ugyanarra az anyai vonalra bukkanhatunk, lévén az egyes uralkodócsaládok nem csak az Árpádok révén álltak rokonsági kapcsolatban egymással. Vagyis azonos anyai mitotípusok sokkal szélesebb körben mutathatnak egyezést, mint azt feltételeznénk.7 De még az Y-kromoszóma és a mtDNS markereinek a felmenőkkel való egyezése sem jelent szükségszerűen individuális szintű identifikációt. A fentebb sorolt királyi fők ugyanis ugyanazon szülőktől nyerték teljes genetikai profiljukat, így apai és anyai ágon is testvérek. De hogy melyik közülük II. Géza vagy éppen II. László, arra egy sikeres DNS-vizsgálat sem adna választ.8 9 Testvérek esetében ugyanis - a történeti korú mintákon egyébként is csak periférikusán alkalmazható - ún. autoszómális DNS-markerek sem jelentenek megoldást, hiszen egyezés esetén azok is csak a rokonsági fokot, de nem konkrét uralkodót határozzák meg. Mindezen okok miatt a fehérvári királysírokból származó csontmaradványok személy szerinti azonosítása - a csontmaradványok kilétére utaló konkrét adatok híján - nem lehet kutatásaink célja. Más a helyzet akkor, ha kutatási célul nem az egyes uralkodók azonosítását, hanem apai leszármazási kapcsolatrendszer igazolását tűzzük ki, hiszen erre - ha nem is a mtDNS- vizsgálatok sikerességi arányában - lehetőséget ad az Y-kromoszóma egyes polimorf helyeinek vizsgálata. Az ún. Y-kromoszómális ujjlenyomat referenciaként szolgálhat a férfi maradványok apai vérségi vonalát illetően. Ez azt jelenti, hogy nem genetikai szempontok alapján hitelesnek elfogadott maradvány, mint kiindulási minta - esetünkben leginkább III. Bélának tulajdonított csontváz - vizsgálata a hitelesítési folyamatok első lépését kell, hogy jelentse. Ha a székesfehérvári bazilika területén feltárt csontvázak számát a legszélesebb értelemben határozzuk meg, akkor 552 db elkülöníthető férfimaradvány apai vonalú DNS mintázatát lehetne összevetni a referenciamintázattal.7 Ezt a számot természetesen csökkenteni lehet, ha a szóba jöhető uralkodók elhalálozási adatait is figyelembe vesszük. Ugyanakkor a bazilika belső teréből, illetve kápolnáiból előkerült sírok több esetben igazolhatóan az Árpád-kor utáni periódusból származnak, ezek között a vázak között Árpád-házi leszármazottakat keresni nem érdemes, ezzel is szűkítve a szóba jöhető csontmaradványok számát. Ha az Árpád-ház uralkodóit a székesfehérvári bazilika temetkezéseiből akarjuk megismerni, el kell fogadnunk azt a tényt, hogy oda a történeti adatok tanúsága szerint csak 11, az Árpád-dinasztiába tartozó férfit temettek el (1. táblázat). A temetkezések többsége a 12. században történt, a királyság első évszázadából csupán az alapító Szent Istvánt és fiát, Imre herceget 7 Mindezek miatt egyedi összehasonlító vizsgálatokban a mitokondriális DNS-ből nyert eredményeket általában csak az egyezés kizárása céljából hasznosítják. 8 Ebben az esetben véleményem szerint még az elhalálozási életkorok ismerete sem jelentene segítséget, a morfológiai alapú életkor-meghatározás ugyanis nem elég érzékeny ahhoz, hogy egyértelműen elkülönítse 25 és 32 éveseket egymástól. 9 ÉRY 2008. 31. 564
