Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Gábor Olivér: Szent István király és a pécsi ókeresztények
GABOR OLIVER A nyugati misszió a 8-9. század fordulója előtt kisebb válságban volt. Az erőszakos szász térítés visszaütött, Nagy Károly az egyházi fegyelem helyrehozását sürgette, és a liturgia megújítása (correctio) is elkezdődött.51 A Pippin 796. évi hadjárata idején tartott Duna-parti egyházi tanácskozáson viszont egyezségre jutottak a keresztelés időpontjának rendkívül fontos kérdésében. A frissen megtérő csoportok érdekében elfogadták annak a hivatalos Húsvét és Pünkösd mellett más időpontokban való elvégzését is, azzal a kitétellel, hogy vasárnap legyen. A tanácskozásról Salzburgban fennmaradt, Paulinus (aquileiai érsek) által írt akta műveletlen helyi papokról (,inlitteratis clericis), a frank liturgiától eltérő keresztényekről írt, és felmerült az újrakeresztelés kérdése.52 A korábban avarok lakta vidéket ezzel együtt már a Karolingok is frissen megtérítendő területként kezelték,53 és egyáltalán nem tekintették mérvadónak az általuk egyébként Szent Márton hagyománya révén nyilván homályosan ismert még korábbi pannoniai ókeresztény előzményeket sem. Veszprémy László megfogalmazásában: a „defen- sio Christianae fidei ” gondolatkörébe nem illett a frank egyházi szervezetet megelőző térítés,.... Kérdés, hogy kik téríthettek itt? A misszionálás lehetőségét az akkor még el nem szakadt bizánci egyház54 előbb felismerte,"" ahogy később a honfoglaló magyarok térítésében is megelőzte a nyugati egyházat (gondoljunk csak Bulcsu, Tormás és Gyula konstantinápolyi megkeresztelésére és „Türkia” görög misszióspüspökére). A 796 előtti pannonjai kereszténység biztosan nem Salzburg vagy Aquileia térítésének eredménye volt, és nem lehetett a csupán egy évvel korábban megtért tudun hatása sem.56 57 58 Ehelyett felvetődött Tassilo bajor herceg külön utas keleti egyházpolitikai tevékenységének lehetősége." Későbbi párhuzamok azonban már ekkor is inkább bizánci misszióra utalnak. A 9. században görög részről Cirill és Metód nyilván nem az első, de a leghatásosabb hittérítők lettek a szlávság körében. A 8. század legvégén, a Karoling papok dunántúli megjelenésekor a már említett módon „tudatlannak” nevezett keresztény papok voltak itt, akik valószínűleg szláv nyelven prédikáltak. Az erőszakmentes térítést ekkorra a nyugati egyház (Alquin) is vallotta (világi segítőik nem annyira), ezért később Cirillék bűne nem is ez volt, hanem hogy nem tartották be az egyház által hirdetett triglosszia elvét.55 Az anyanyelven való prédikáció reálisan szükséges, bár messze nem kötelező feltétele a misszionálásnak, hiszen a felülről való térítés esetén elégségesnek tűnhetett a 51 MOH Epistolae selectae, vol. 1. 82.; VESZPRÉMY 2004. 59. 52 MOH LL Concit. 176/7.; Österreichische Nationalbibliothek 548. kód. Dictatus paulini patriarchae 179r-186r.; TÓTH E. 1990. 28. A salzburgi gyűlésről legújabban, valamint a szöveg magyar fordítását ld.: VESZPRÉMY 2004. 53-71. 53 A térítés egyik beszédes bizonyítéka, hogy az utolsó avar kagánokat Izsáknak és Abrahámnak hívták. 54 A szkizma 1054-ben következett be. 55 Keleti (Cirill és Metód) és nyugati (798-tól Theoderik vándorpüspök és hivatali utódai Otto, Osbald, Dominicus, Swarna- gal, Altfrid és Rihpald) térítésekről egyaránt tudunk karantén és pannon területeken. 56 Tudun: magas rangú avar tisztség, feltehetően a dunántúli részek ura. 57 BÜTTNER 1967. 477^178; VESZPRÉMY 2004. 63 58 Triglosszia: héber, görög, latin. 550
