Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Gábor Olivér: Szent István király és a pécsi ókeresztények
GÁBOR OLIVÉR SZENT ISTVÁN KIRÁLY ÉS A PÉCSI ÓKERESZTÉNYEK Szent István 1009. augusztus 23-án1 2 3 megalapította a pécsi püspökséget. Az alapítólevélbeír (1. kép) foglaltak szerint mindez a pápa és annak követe, Azo bíboros püspök egyetértésével történt. Hozzátehetjük, hogy Szent István megkoronázását és a magyar nemzeti egyház megalapításának kezdeményezését előzőleg III. Ottó német-római császár (996-1002) is elfogadta, hiszen a korábban tanítójaként működő Gerbert d'Aurillac - II. Szilveszter (999-1003) néven -jórészt az ő segítségéveljutott a pápai trónra, így viszonyuk Kelet-Közép-Európa új államai tekintetében sem tekinthető riválisnak (2. kép). Közvetlenül a pécsi püspökség alapítása előtt azonban már XVIII. János (Johannes Fasano 1003-1009) volt a pápa. A püspökszentelésen legalább három főpapnak kellett részt vennie. Az alapítólevél szerint Szent István mellett jelen voltak érsekek, püspökök, ispánok, kisebb méltóságok. Név szerint megnevezve Azo pápai legátus és Bonipert, a felszentelt első pécsi püspök. A többiek esetében is Magyarországon tevékenykedő egyházi méltóságokra gondolhatunk. Ok lehettek az esztergomi érsek (Sebestyén?), a 1009 táján már vélhetően létrejött(?) kalocsai érsekség vezetője (Asztrik) - és mivel az alapítás Győrben történt - a győri püspök (Radla vagy Modestus?), végül valószínűleg az akkor már évek óta létező veszprémi püspökség feje (István?).' További írott források hiányában leginkább a régészeti kutatások révén sikerült igazolni, hogy a pécsi püspökség központjának kijelölésében az ókeresztény temetői épületek maradványai főszerepet játszottak4 (A püspöki központ ma is ugyanott van Pécsett, a Szent István téren = Dóm tér = Felső Sétatér.) A keresztény szakrális kontinuitás felismerése mellett a romok újjáépítésének lehetősége is fontos volt, hiszen legalább két 4-5. századi temetői építményt használatba vettek ekkor, de nem sírépítményként. Ez a két épület a Cella Septichora (3. kép) és a Cella Trichora. All. században a Cella Septichora romjait templomként felújították. Erre utal a későbbi meszes járószint és a felette talált újabb, 25-30 cm vastag törmelékréteg, mely már az Árpád-kori építmény pusztulásrétegét adta. Az épület körül ekkor temetőt létesítettek, 1 Szeptember Kalendae-je előtti 10. napon. FEDELES 2008. 22. 2 Az alapítólevélnek a somogyvári bencés konventben 1404-ben készült átirata maradt fenn. 3 KOSZTA 2009. 30. 4 Sopianae ókeresztény temetői épületeinek sorsáról a rómaiak után: GABOR 2008. 539
