Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)

Kiss Gábor - Zágorhidi Czigány Balázs: A Vas megyei Őrség településtörténeti előzményei

A VAS MEGYEI ŐRSÉG TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEI

Az Őrség imént körvonalazott területének nyugati és déli határa etnikai tekintetben is választóvonalat képezett. A Kerka-medence nyugati oldalát - amint arról már előbb szó esett - a

13. század óta nyugat felöl, a Délkeleti-Alpok vidékéről (Karintiából, Stájerországból és Kraj- nából) érkező szlovén telepesek népesítették be. Nem véletlen tehát, hogy később ez a terület kimaradt az Őrségből, hiszen akkorra ott már régen nem az egykori őrök leszármazottai éltek. Amíg tehát a tárgyalt területből a Kerka és Kerca felső folyásvidéke nyelvi tekintetben szlovénné (vagy legalábbis túlnyomó többségében szlovénné) lett - ami azután idővel természetszerűen a régebbi magyar helynevek eltűnéséhez vezetett addig a többi rész magyar maradt. A kialakult etnikai határ pedig bizonyára fontos tényező volt az Őrség határainak megvonásakor is.

Az biztos, hogy ez az „Őrség” nevű kistáj az országból kivezető utak csomópontjában jött létre. Nemcsak szélein, de területének közepén is két fontos út haladt keresztül (a Regede- Muraszombat-Rákos-Vasvár, illetve a belőle kiágazó Rákos-Csákány-Rohonc-Kőszeg út), amelynek közös zalai átkelőjénél a 15. század óta fontos vámhely működött (Rákos, azaz a mai Nagyrákos), amely 1451-ből adatolt.

A késői keltezést mutatja egyébként magának az Őrségnek az elnevezése is, amelyet ekképpen csak a 15. század elejétől említettek ilyen néven (1409: Ewrzegh; 1413: Ewrseg\ 1428: Ewrseg), határait pedig még később, csupán 1463-ban járták meg. Nevének -ség végződése önmagában is késői voltára utal, hiszen a -ság, -ség képző csak a 14. század folyamán tűnt fel a magyar helynevekben.

Területével kapcsolatban egyik szembeötlő jelenség, hogy nem tartozik az Őrséghez sem a forrásokból jól ismert Monyorósdi őrök területe, sem az őrök egyik fajtájának, a mai határvadász alakulatok korabeli megfelelőjének települése sem, amelyekről Lövő (a mai Zalalövő) a nevét kapta. A másik feltűnő dolog, hogy területébe idegen szigetként beleékelődött Iklód is, amely környezetétől eltérően később is a Nádasdiak birtoka volt. Domafölde (1393: Dama- feldé) a korábbi birtokviszonyok következményeként ugyancsak hamar kikerült az Őrségből. Területe utóbb Kapornakéba olvadt.

Ugyanezt a késői dátumot támogatja a mai Őriszentpéter nevének változása is, amely csak a 15. század folyamán vett fel ilyen alakot (1364: Scenpeter; 1497: Ewryzenthpeter).

Mindezen itt tovább nem részletezett történeti, topográfiai, nyelvészeti, stb. adatok alapján alighanem nyugodtan kijelenthetjük, hogy a történeti Őrség területe azonos azon települések összességével, amelyeket azok az egykor királyi szolgálatban álló őrök leszármazottai laktak és birtokoltak, akik a 15. századig még meg tudták őrizni kiváltságaik maradékát.

525