Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Kiss Gábor - Zágorhidi Czigány Balázs: A Vas megyei Őrség településtörténeti előzményei
KISS GABOR-ZAGORHIDI CZIGANY BALAZS rendelkezésünkre.25 Valószínűleg még a 13. század folyamán fel kellett épülnie, amiből persze az is következik - amint az az alább leírtakból majd kiderül hogy a később Januspánfalva (1402: Januspanfalua) majd Jánosfa néven számon tartott településnek is kellett valaha korábbi (vízneves) névalakjának lennie, ami nem kizárt, hogy éppen Monyorós lehetett! 7. A tér fejlődésének következő fázisa területünkön a folyószakaszok egységeinek további darabolódását hozta. A tér egyes elemeinek (azaz a birtoktesteknek) az osztódása természetesen szorosan összefüggött azok további benépesedésével, vagyis a lakosság szaporodásával. A helynevek következő, jól elkülöníthető rétegének alapját a puszta személynevekből képződött nevek adják. Ez a névadási forma kétségtelenül egy magyar nyelvű névadási divathullámként jelentkezett a vizsgált területen. Természetesen nem tudjuk, hogy pontosan kik bújnak meg a nevek mögött, de mint egykor létező személyek, ezek a férfiak kivétel nélkül mind szereplői voltak vizsgált tájegységünk Árpád-kori birtoktörténetének. Hogy az e fajta puszta személynévi eredetű helynevek nemcsak tipológiai alapon (tehát nyelvtörténeti besorolásuk okán) későbbiek a vízneveknél, hanem valóban azok, mutatja a tér osztódásában elfoglalt helyük is. Ha figyelmesen megnézzük a vízrajzon kívül a községhatárokat is feltüntető III. katonai felmérés megfelelő szelvényeit, akkor szembeötlő jelenség az, hogy a fentebb tárgyalt domborzati-vízrajzi alapon körülhatárolható, víznévvel, megnevezett folyószakasznyi egységek túlnyomó része tovább darabolódott. Általában egyszerű osztódással két vagy három részre bomlottak. Az így keletkezett részletek egyikének neve (amelyből a másik kiszakadt) mindig megőrizte eredeti víznévi nevét, amíg viszont a másik(ak) már puszta személynévvel lett(ek) megjelölve. Ily módon a Zala Vas megyei szakaszán Monyorósból Viszák (1237e./1353: Vyzaah) és Szaknyér (1393: Zathmer), Nagyrákosból Ispánk (1393/1406: Yspank), (Kis)Rákosból Iklód (1414: Iklod al. nőm. Nexerakusa) és Pankasz (1393/1406: Pankaas) szakadt ki. A Kerka-vidéken ugyanígy Kercából Szomor(óc) (1393: Zomorak) és Domonkus(olc) (1431: possessio Domonkuslocz), Kerkából (azaz Kerkafőből?) (1387: Kerka inferior et superior) Sál (1365: Sool), lejjebb Karikából Szatta (1389: Zathá), Hodosfőből (Hodosfőszentmiklósból) pedig talán Bud(inc) (1387: Budych) vált ki. (Ha ugyan volt ez utóbbi helynévnek valaha puszta személyneves magyar változata, és nem pedig a későbbi szlovén telepítések sorába tartozik.) Hogy ez a folyamat valóban így mehetett végbe, arra mind a Zala, mind a Kerka vízgyűjtőjén találunk bizonyságot. A ma Denke-patak nevű vízfolyás mellett fekvő egykori Iklódot (ma Iklód-puszta Kisrákos határában) korábban szintén Rákosnak hívták (1414: Iklod al. nőm. 25 BENCZIK-FEISZT 2000. 81-82. 516
