Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)

Kiss Gábor - Zágorhidi Czigány Balázs: A Vas megyei Őrség településtörténeti előzményei

KISS GABOR - ZAGORHIDI CZIGANY BALAZS Az Őrség 1393-as adománylevele tesz tanúságot arról, hogy a már több ágból egyesült fo- lyónak a Hodos-patak torkolatától lefele eső Vas megyei szakaszát, Karika elnevezéssel jelöl­ték. Ez egyértelműen a Kerka víznév egyik változata. A Kerca/Kercsica völgye is hasonló módon oszlott két részre. Kercafő a későbbi (Tót)Ke- resztúrral (ma Krizevci) azonos, amint azt egy oklevél számunkra megörökítette (1439: Ke- rezthur ... alio nomine Kerchicafew). Az alsó szakasz ebben az esetben is a korábban a teljes folyóvölgyre vonatkozó Kercsica elnevezéssel élt tovább, amint azt a Lendva földet körbe ha­tároló 1208-as oklevél már említett Knrcite (a későbbi Kerca) adata bizonyítja. Hasonló a helyzet a Hodos esetében is, hiszen mind Hodosfő (1331: Hudusfeu), mind pedig Hodos (1452: Hodos) létezéséről tudunk. 5. A következő periódusban az eddigiekre elkülönült - és éppen az imént felsorolt - kisebb területeken a fokozódó benépesülés következtében már rögzült települések jöttek létre, és nemsokára körülhatárolódtak e falvak állandósult bel- és külterületei is. Ezeknek azután idővel rögzülő határai néhol már lecsúsztak a vízválasztókról, és a továbbiakban nem követték olyan szigorúan a természetföldrajzi határokat, miként az korábban feltételezhető. A névhasználat is megváltozott: a régebben még a teljes folyóvölgyet vagy annak egy szakaszát jelölő víznevek­ből képződött elnevezések jelentése ekkorra már kezdett konkrét településekre, településbok­rokra vonatkozni. Ily módon szinte bizonyosan azok a települések tekinthetők a legrégebbiek­nek, amelyek nevükben megőrizték a mellettük elhaladó víz elnevezését. Ebből természetesen az is következik, hogy kezdetben az ilyen nevű falvak határához tartozott az egész adott folyó­szakasz területe. Ekképpen tehát nem is lehet puszta véletlen, hogy nevük teljesen megegye­zett magának a folyószakasznak a nevével. Nézzük most időbeli sorrendben, milyen települések is jöttek létre az egyes vízrajzi egysé­geken! A Zala vízgyűjtőjén: a folyó eredeténél elhelyezkedő Zalafő (1393: Zalafew) és a legrégeb­bi elnevezésű mellékvíz fejénél fekvő Szőce (1286: Zelche). A szintén mellékvízként szereplő Monyorós-patak kisebbik ága mentén ugyancsak egy ilyen víznévi eredetű településnevet ta­lálni, Monyorósdoi (ma Őrimagyarósd) (1270: Monorosd). A Rákos névvel megjelölt területen viszont két Rákossal találkozhatunk. Nagyrákossá (1393: Naghrakos) és az idők folyamán többféle Rákosnak is elkeresztelt Kisrákossal (1393: Rákos; 1428: Kontrakwsa; 1463: Fel Rákos; 1549: Felsew Rákos), bár az előbbi település valójában a Zala mellett fekszik. Rákos azonban tovább darabolódott. Nem azonosítható egyelőre Darabosrákosa (1404: Darabus- rakusa) helye, amíg Nexerákosa a későbbi Iklóddal (Kisrákos-Iklód puszta) azonos (1414: Mod al. nőm. Nexerakusa). 508

Next

/
Thumbnails
Contents