Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)

Kiss Gábor - Zágorhidi Czigány Balázs: A Vas megyei Őrség településtörténeti előzményei

KISS GÁBOR - ZÁGORHID1 CZIGÁNY BALÁZS

1404: Rakus) utóbb felső jelzővel Fel- vagy Felsőrákos néven jegyezték fel (1404: Feulrakus, 1463: FelRakos; 1549: Felsew Rákos). Mivel ez azonban egy másik (eredetileg bizonyára azonos nevű) patakvölgyet jelentett, elnevezésének okát inkább a máig is élő nyelvi hagyományban kell keresnünk. Az őrségi nyelvjárásban ugyanis az északi irányt nevezték fel-nek, amíg a délit ennek megfelelően /<?-nek mondták.

A Kerka-vízgyűjtőjének térosztódása a jelek szerint már jobban követte a fentebb megállapított általános elveket!

A Kerka felső folyásából bizonyára szintén Kerkafő lett, amely elnevezés a Kerka-patak három kezdeti ága esetében csak az északinál adatolható (1387: Kerka superior et inferior), amíg a másik két ág középkori elnevezésére egyelőre nincs írásos adatunk. Tény azonban, hogy az előbb hivatkozott névalak jelentése úgy is felfogható, hogy az északi Kerka-ág menti Kerka nevű völgy eddigre - azaz a 14. század második felére - már szintén két félre hasadt, hasonlóan a folyó még Vas megyéhez tartozó alsó szakaszához; amint arról még szó esik. Az, hogy a Kerkafő elnevezés valóban élő lehetett a környéken, bizonyítja talán a patak eredeténél fekvő Csepinc/Cepinci község utolsó hivatalos magyar elnevezése, az 1913. évi helységnév- tárban szereplő, hivatalosan megállapított Kerkafő településnév is.

506