Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Takács Miklós: A Kárpát-medence 10-11. századi cserépedény-lelőhelyeinek térképészeti vonatkozásairól - Másodszor
TAKACS MIKLÓS sággal megállapítani. A keltezési nehézségeket jól szemlélteti, hogy egy további adatsort is létre kellett hoznom a tévesen 10-11. századinak meghatározott bográcsok lelőhelye számára, 12 tétellel. Végezetül egy további adatsorba azon lelőhelyek kerültek, ahol hiányzik az utalás a cserépbográcsra, sőt egyes esetekben a feltáró külön is felhívta figyelmet a bogrács hiányára. m Ez utóbbi, 93 tételből álló adatsor összeállításánál is fokozott figyelemre volt szükség, hiszen számos publikációban a bogrács hiányáról szóló kijelentés nem a teljes hiányt, hanem ezen edénytípus ritkaságát hivatott jelezni.113 114 115 Különösen olyan esetekben, amikor az adott helyszínen tömegével kerültek napvilágra a 12-13. századra keltezhető „átlagbográcsok” darabjai. A fentebb utalt harmadik nehézséget a cserépbográcsokhoz kapcsolódó történeti interpretációk jelentették. Ezekről alább, a lelőhely-térképek elemzése után fogok szólni. Az elterjedési térképek értelmezéséhez feltétlenül szükséges szem előtt tartani a koraközépkori cserépbográcsok formai osztályozását.11^ A koraközépkori cserépbográcsok nem kevesebb, mint nyolc típusba (másik megközelítésben: formai változatra) oszthatók. A koraközépkori bográcsokat két nagy halmazba: a kézzel formált és/vagy utánkorongolt, illetve a kézikorongon formált bográcsok csoportjába lehet osztani. Mindkét csoportban négy-négy formai változat különböztethető meg. Ezek a tálszerű, a vödörszerü, a fazékszerü, valamint a gömbölyű aljú, fémbográcsot utánzó cserépbogrács-típus. A lelőhely- térképek elemzésénél még két további szempontot érdemes figyelembe venni. Alapvetően fontos tény, hogy a nyolc típus vagy formai változat közül hét kifejezetten ritkán szokott napvilágra kerülni. Csak a kézikorongon formált gömbölyű aljú, fémbográcsot utánzó alakú típus a gyakori. így a gömbölyű aljú típusba tartozó, korongolt bográcstöredékek teszik ki a bográcsleletek legalább 98 százalékát. További fontos megfigyelés, hogy a formázás módja egyben időrendi fogódzó: a korong nélkül formázott bográcsok - egy-egy nehezebben, illetve csak bizonytalanul keltezhető edénytöredék kivételével nem későbbiek a 9. századnál. Ezzel ellentétben viszont a kézikorongon formált bográcsok - alig néhány tálszerű, illetve vödörszerü példány kivételével - bizonyosan nem régebbiek a 10. századnál. Sőt az újonnan előkerült fémbográcsszerű darabok alapján egyre nagyobb biztonsággal állítható, hogy ezen edénytípus az Árpád-kor középső vagy kései harmadában vált valóban népszerűvé. A kézikorongon formált cserépbográcsok első elterjedési térképére a tálszerü, a vödörszerű, illetve a fazékszerű példányok lelőhelyét tettem fel (7. térkép). A fémüstszerű forma lelőhelyeit egy további térképen elemeztem (8. térkép). A négy forma külön-külön történő térképe113 WOLF 2003. 99-103; WOLF 2006. 54; GERGELY 2005. 28; HEROLD 2006. 64. 114 Egyetlen, de jellemző példaként egy közelmúltban írott dolgozatra utalok, amelynek szerzője a bogrács hiányát emeli ki, oly módon, hogy tulajdonképpen az adott edénytípus ritkaságára utal: TOMKA 2007. 70. 115 TAKÁCS 2010. 139-154; magyarul: TAKÁCS (sajtó alatt 1). 428
