Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Takács Miklós: A Kárpát-medence 10-11. századi cserépedény-lelőhelyeinek térképészeti vonatkozásairól - Másodszor
A KARPAT-MEDENCE 10-1 E SZAZAD1 CSEREPEDENY-LELOHELYE1NEK... keresett választ: összeköthető-e az edénymelléklet-adás szokása a korabeli Kárpát-medencét lakó valamelyik etnikai csoporttal. Kiss Attila tipológiai szempontból „ömlesztettnek” minősíthető leletkezelésének a megértéséhez azt is szem előtt kell tartani, hogy csak 1975-ben, tehát több, mint fél évtizeddel dolgozata megjelenése után került közlésre az első olyan elemzés, amely a 10-11. századi kerámiaanyagban különböző edényformákat igyekezett egymástól elkülöníteni.1' Másodikként Tettamanti Sarolta foglalta össze a 10-11. századi sírokba tett edényekről szóló ismeretanyagot.4 Dolgozatának célkitűzése miatt azonban ő sem az egyes edénytípusok elkülönítésére, hanem a cserépedényeknek a temetkezési szokásokban betöltött szerepére figyelt. Az 1970-es évek közepére tehetők az első próbálkozások a 10-11. századi kerámia edénytípusonkénti térképezésére, és ezek eredményeit szinte párhuzamosan közölték a szlovákiai, magyarországi, illetve romániai szakirodalomban. Mivel a lelettérképezés telepjelenségekből származó, illetve terepbejárások során gyűjtött leleteket vett alapul, a kezdtektől problémát jelentett a 10-11. századi és a későbbi, illetve - egyes esetekben a korábbi - lelethorizont megkülönböztetése. 1974-ben Alojz Habovstiak elemezte elsőként elterjedési térképen egy adott Árpád-kori edénytípus, a cserépbogrács lelőhelyeinek a területi megoszlását.8 9 10 Mivel azonban az ő anyaggyűjtése nem a Kárpát-medence egész területére, hanem csak annak északi részére, pontosabban a mai Szlovákia területére terjedt ki, csak azt tudta megállapítani, hogy az adott tárgytípust - egy-egy ritka kivételtől eltekintve - a vizsgált területnek csak a déli, síksági részén ismerték és használták. Fodor István volt az első, aki 1975-ben, illetve 1977-ben a Kárpát-medence egészének a viszonylatában vizsgálta a cserépbográcsok elterjedését,11 az adott edénytípus eredetének a kiderítése érdekében. Elterjedési térképével minden kétségen felül sikerült igazolnia azt, hogy a cserépbográcsot - amint utóbb kiderült: ezen edény gömbölyű aljú, fémbográcsot másoló változatát - ismerték és használták az Árpád-kori Magyarországnak összes síksági vidékén. Fodor Istvánt két tényező akadályozta a további következtetések megfogalmazásában: hiányzott mind a cserépbográcsok tipológiai felosztása, mind pedig az egyes lelőhelyeken kibontott, illetve gyűjtött darabok pontosabb keltezése. Őszintén be kell vallanom, hogy e hiba jellemezte nemcsak Lukács Antal 1984-ben közzétett elterjedési térképét,12 amelyen több új, erdélyi bográcslelőhely tűnt fel, hanem a saját, 1986-os könyvem mellékleteként összeállított elterjedési 8 MESTERHÁZY 1975. 99-115. 9 TETTAMANTI 1975. 79-123. 10 HABOVSTIAK 1974. 123-155. 11 Az alábbiakban e munka második, német nyelvű változatára hivatkozom: FODOR 1977. 1. térkép. 12 LUKÁCS 1984.2. ábra. 411
