Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Takács Miklós: A Kárpát-medence 10-11. századi cserépedény-lelőhelyeinek térképészeti vonatkozásairól - Másodszor
TAKACS MIKLÓS Összefoglalva az elmondottakat: a középkoros régészetet az értelmezés vonatkozásában Magyarországon nem az fogja előrevinni, ha tartózkodunk minden olyan állítástól, amelyeket megfogalmazásuk pillanatában tökéletesen nem tudunk igazolni. Igenis szükség van olyan állítások közlésére is, ahol a logikai szempontból kifogástalan következtetési láncolatot adathiány miatt nem tudjuk végigvinni. Ilyenkor azonban hangsúlyosan kell figyelni, és az olvasót is figyelmeztetni arra, hogy az adott következtetés hipotézis, munkahipotézis vagy esetleg csak puszta vélekedés. Továbbá, az elemzés olvasójának is el kell végeznie a felsorakoztatott érvek mérlegelését, elfogulatlanul, mintegy újravizsgálva a levont következtetés érvényét. E munka nehézségét jól jelzi, hogy sajnálatosan sok példát találni a felsorakoztatott érvek hiányos átgondolására, vagy egy-egy adott érvelés tekintélyelvű elfogadására, illetve érzelmi alapú elutasítására. Ne feledjük el: az érvek mérlegelése során nem (lenne) szabad teret engedni sem saját esetleges prekoncepciónknak, illetve nem (lenne) szabad számolni az adott érvelés kidolgozójának szakmai tekintélyével, továbbá személyisége szimpatikusnak vagy antipatikusnak minősíthető jegyeivel sem. Valljuk be őszintén, ezeket az elveket sajnos csak ritkán sikerül maradéktalanul érvényesíteni. A fentiek előrebocsátása után ismét kiemelem: a 10-11. századi edénytípusok elterjedési térképei alapján levont következtetéseimet én magam is részint a munkahipotézis, részint pedig a vélekedés kategóriájába sorolom. II. A DOLGOZAT KÉRDÉSFELTEVÉSE, AZ ADATGYŰJTÉS, ILLETVE -ÉRTELMEZÉS BIZONYTALANSÁGAI Dolgozatomban arra a kérdésre keresem a választ, vajon az egyes 10-11. századi edénytípusok Kárpát-medencén belüli elterjedése mutat-e olyan sajátságokat, amelyek esetleg utalnak az adott korszak anyagi kultúrájának a regionális sajátságaira, illetve - más oldalról közelítve - maguk a feldolgozott edénytípusok elterjedésének a módjára. Dolgozatomban a 10-11. századi Kárpát-medencében használt összes cserépedény-típus lelőhelyeit vetítettem térképre - egyetlen kivétellel. Az alábbiakban a 10-11. századi bordás, illetve hengeres nyakú edények, tálak, palackok, sütőharangok, sütőtálak, valamint - végül, de egyáltalán nem utolsó sorban - a cserépbográcsok elterjedési területét fogom vizsgálni. Az egyetlen kivételt, azaz nem vizsgált edénytípust a fazék, illetve kisfazék jelentette, annak következtében, hogy ezen edénytípusnak csak egy speciális: hengeres, illetve bordás nyakú változatát vettem górcső alá. Eljárásom azzal indokolható, hogy a „szokványos”, azaz ívelt nyakrésszel rendelkező fazék nemcsak az adott korszak, hanem a középkor egészének leggyakoribb edénytípusa volt a Kárpát408
