Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Paja László: Nem szokványos helyzetű embertani leletek vizsgálata. Kecskemét-Galambos I-II. lelőhely
NEM SZOKVÁNYOS HELYZETŰ EMBERTANI LELETEK VIZSGÁLATA... vizsgálatként a fogak abráziójának mértékét,3 valamint a bordák és a clavicula életkortól függő változásait5 6 is figyelembe vettük. A nem meghatározása a nemi dimorfizmust mutató csonttani jellegek7 segítségével történt. A csonttani anyag metrikus elemzésénél Martin és Saller,8 9 10 valamint Alekszejev és Debec" munkáit vettük alapul, de mindkét esetben csak néhány méret felvételére volt lehetőség. A termet számításánál Sjovold hosszú csontok méretein alapuló módszerét alkalmaztuk.1" A patológiás elváltozások értelmezésében alapvető paleopatológiai irodalmi munkák segítettek.11 EREDMÉNYEK Az SNR 49-es, jó megtartású embertani maradványok egy női egyénhez tartoznak, aki 45- 59 éves kor között (Maturus életkorcsoport) halhatott meg. Az egyén koponyája a nyakszirt- csont és a falcsontok közé ékelődő számos varratcsont miatt kissé lépcsőzetes lefutású, és érdemes megemlíteni, hogy az arc lapossága (a fossa canina kitöltöttsége miatt) mongoloid jellegként értékelhető. A metrikus elemzés során a posztmortális torzulás és a koponyát ért traumatikus folyamatok eredményeként a koponyán csak a mandibula néhány mérete volt meghatározható. A hosszúcsontok méreteinek felvételére szinte minden esetben lehetőség nyílt, így a testmagasság becslését is elvégezhettük. Ennek eredményeként a női egyén test- magassága Sjovold módszere szerint 159,8 cm-nek adódott. A vázon számos, az előrehaladott életkorral és/vagy a fokozott fizikai megterheléssel ösz- szefüggésbe hozható patológiás elváltozás figyelhető meg. Sok területen ismerhetők fel degeneratív, kopásos folyamatok jelei, így a felső hátcsigolyák kis ízületi felszínein, a 11-12. háti csigolyák bordaízesülési felszínein, a bordák kis ízfelületein, a szegycsontok acromiális végein, a combcsontok és a bal sípcsont proximális és disztális ízfelszínein, valamint a két medencecsont combcsonti ízületi vápáján is perem képződmények alakultak ki (osteoarthrosis). Ugyancsak degeneratív folyamatok jeleként értékelhetjük a csigolyatestek elülső peremének csőrképződményeit a 12. háti és 4. ágyéki csigolyák közti szakaszon (spondylosis deformans). Korábbi gyógyult törés jelei fedezhetők fel a jobb 5. lábközépcsont középdarabjának szögelté5 BROTHWELL 1965. 6 LOTH-ISCAN 1989. 7 ÉRYetal. 1963. 8 MARTM-SALLER 1957. 9 ALEKSZEJEV-DEBEC 1964. 10 SJ0VOLD 1990. 11 AUEDERHEIDE-RODRÍGUEZ-MARTIN 1998; BARNES 1994; ORTNER-PUTSCHAR 1981; ROBERTS-MANCHESTER 1997; WALDRON 2009. 263
