Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Bajkai Rozália: Egy késő avar kori település kutatási lehetőségei az Alföld északi peremén. Hajdúnánás-Mácsi-dűlő
EGY KÉSŐ AVAR KORI TELEPÜLÉS KUTATÁSI LEHETŐSÉGEI... rálódó kerámia), amely aztán a 9. század folyamán végig lakta a települést (domináló egységes, lassúkorongolt, jó minőségű áru). II. A TELEPÜLÉS KUTATÁSI LEHETŐSÉGEI 1. HÁZAK, HÁZSZERKEZET KÍSÉRLET A PATICS HASZNÁLHATÓSÁGÁRA A település házai kivétel nélkül félig földbemélyítettek, négyzetes vagy téglalap alakúak voltak; a tetőt oszlopszerkezet tartotta. Oldalhosszúságúk 2,5 métertől 4,5-5 méterig váltakozik: a legnagyobb alapterületű ház 22 m2, míg a legkisebb 8 m2-es volt.17 A házak jellemzően ÉK-DNy és ÉNy-DK tájolásúak voltak, és legalább egy tüzelőberendezéssel rendelkeztek: az É/ÉK-i vagy D/DNy-i sarokba épített, padlóra tapasztott, agyagboltozatos vagy kőpakolásos kemencével (7. kép 1-2).18 Emellett kettős tüzelőhellyel ellátott épületek is voltak, ahol a sarokba épített kemence mellett a ház közepén lévő nyílt tűzhellyel is találkozunk (7. kép 4).19 Két tüzelőhely együttesének különleges példája a házhoz kívülről csatlakozó kemence és a házon belül elhelyezkedő tüzelőhely megléte (7. kép 3, 5).20 A házak alakja, cölöplyukainak száma és elhelyezkedése alapján 7 alaprajzi típus határozható meg (2. ábra). 1. Két ágasfás, négyzetes gödörház, a két rövidebb oldal felénél 1-1 cölöphellyel. lb Négyoszlopos, négyzetes gödörház, a két rövidebb oldal felénél 2-2 cölöphellyel. 2. Négyoszlopos, négyzetes gödörház, az oldalak felénél 1-1 cölöphellyel. 17 Összehasonlításképpen Berettyóújfalu-Nagy-Bócs-dűlőn átlagosan 4—9 m" alapterületű házak fordultak elő; egy esetben volt 12 m" alapterületű (DANI et al. 2005. 17.). Debrecen-Bordástanyán 2-3,5 m oldalhosszúságú házak kerültek elő, tehát hasonló méretekkel számolhatunk (KOLOZS1-SZABÓ 2005. 176.). 18 Az Alföldön ritkább kőpakolásos kemence előfordult még Berettyóújfalu-Nagy-Bócs-dűlőn is (DANI-SZILÁGYI 2006. 22.). A ház sarkában meghagyott agyagkockába vájt kemencék jellemzőek az Alföldön (MADARAS 1989. 27.). A kőpakolásos és agyagboltozatos kemencék között sokáig kronológiai különbséget feltételeztek: a kőkemencés az avar korban, míg az agyagboltozatos az Árpád-korban jellemző (MESTERHÁZY 1983. 151-153.). Azonban inkább csak tendenciát lehet meghatározni, az agyagboltozatos kemencék általános építése a magyar honfoglalás után kezdődik (TAKÁCS 2002. 285.). Figyelembe kell venni az egyes régiók nyersanyagforrásait is. 19 Doboz lelőhelyén figyelték meg először, hogy egy házon belül két tüzelőhely volt: egy kemence a sarokban és egy nyílt tűzhely középen, amin a sütőharang volt. Ez lehetővé tette egyidejűleg a főzést és a sütést (KOVALOVSZKI 1975. 209.). 20 Matej Ruttkay arra hívta fel a figyelmet, hogy egy kívülről csatlakozó agyagkemence nem tudja felmelegíteni a házat, ellenben sütésre kiválóan alkalmas, mivel lassan hűl ki. A kőkemence feladata a helyiség felmelegítése volt, melyet inkább télen használtak, főzésre is; a többi évszakban többnyire a kevesebb meleget adó nyílt tűzhelyeket használhatták ilyen célra (RUTTKAY 2002. 269.). A házhoz kívülről csatlakozó kemence esetében felmerül az is, hogy azok vajon mennyire tekinthetők egykorúnak az adott épülettel. A feltárás során megfigyelt stratigráfiai helyzet Hajdúnánáson az egyidejűséget támasztja alá. 15
