Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Pap Ildikó Katalin: Koraközépkori településrészlet Kemenespálfa-Zsombékoson (Vas megye)
PAP ILDIKÓ KATALIN lebb eső lelőhelyről, a Keszthely melletti Fenék falu anyagából szintén hasonló formavilágú, a 12. század közepétől a 13. sz. közepéig tartó időszakra keltezett edényeken látható fenékbélyegeket tett közzé Jankovich B. Dénes.6" A töredékes kemenespálfai fenékbélyegek nagyobb részt kisebb méretűek és kör formájúak (esetleg kör alakú keretük látszik), de az edény egész alját betöltő, hosszú vonalat kereszt- irányban metsző minta is előfordult. Delle, illetve ez esetben korong alakú fenékbélyeg60 61 töredéke két edény alj on volt. EDÉNYFORMA A három kiegészíthető fazék három különböző formát képvisel (7. kép). Összességében elmondható, hogy a lelőhelyen a laposabb, zömök formák jellemzőek. A töredékekből rekonstruálható fazékformák között az alig ívelt oldalú, laposabb (7. kép 3; 8. kép 3; 13. kép 3) mellett gömbölyded (9. kép 2; 11. kép 4; 20. kép 5) és vállbán szélesebb, zömök (16. kép 5; 17. kép 2) edény egyaránt előfordult. Figyelemre méltó, hogy a fazekak formavilága teljesen eltér a Vát-Telekesen megtalálható edényekétől,62 és a lelőhelyen nem található meg a Váton6' és Szombathelyen64 egyaránt megfigyelhető, a középső harmadában enyhén kihasasodó „hosz- szú” vagy nyúlánk fazékforma sem. Más, hasonló korú lelőhelyek anyagára is jellemző az edényformák széles spektruma,65 amely nem teszi lehetővé az edények formai jegyek alapján történő tipologizálását.66 A kerámiaanyag külső megjelenése hűen tükrözi az edénykészítéssel időszakosan és házi- iparszerüen foglalkozó népesség tagjainak kerámiaformázásban szerzett eltérő mértékű gyakorlottságát és változó kézügyességét. A fazekak kivitele egyenetlen színvonalú, az edények a kézikorong használata miatt S-profilúak, és az utólagos, bőrkemény állapotban történt igazítás következtében esetenként az is megfigyelhető, hogy ugyanazon edény vállvonala különböző szakaszokon változó mértékben hangsúlyos. 60 JANKOVICH 1991. 187, 192, 203, 209. 61 Parádi Nándor szemléletes leírása szerint „...sok edény fenekén található olyan homorú mélyedés, amelyiken meglátszik a forgástól eredő kopás örvénylő nyoma” (PARÁDI 1959. 30.). Török Gyula azt is megfigyelte, hogy a déllé nem mindig középen van, sőt egy esetben többször egymásra nyomott bemélyedést is talált (TÖRÖK 1973. 43.). Mivel déllé alatt egyaránt értünk tengelylenyomatot és fenékbélyeget, ezzel az elnevezéssel azt a típust szeretném megkülönböztetni, amelyen nem figyelhető meg az álló tengelyen körbeforgó korong mozgásából eredő koncentrikus csíkozat. 62 SKRIBA 2010. 7-9. kép. 63 SKRIBA 2010. 11. kép 2. 64 KISS-TÓTH-Z.CZIGÁNY 1998. 85. kép. 65 TÖRÖK 1973. 37-38; SZŐKE 1992b. 137; MÜLLER 2004. 13; STRAUB 2005. 7; SKRIBA 2010. 233. 66 Más okokból hasonló megállapításra jutott: BRATHER 2000. 76; TAKÁCS 2002. 176. 128
