Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Az alvidéki táborban - Nagybecskereken

35. Rózsa Sándor egy 1850-es német kiadvány címlapbelsöjén

lóban megérkezett Rózsa és csapata. A tiltakozási hullám viszont jóval korábban megindult, hiszen már 1848. szeptember 3-ról értesülünk, hogy az osztrák származású tisztikar felháborodott Rózsa Sándor „rablóvezér szerződtetése miatt”.m A Rózsa Sándor élettörténetét is jól ismerő kiváló hadtörténész, Markó Árpád 1962-ben a következőt írta erről a dél-alföldi betyárvilág történetén dolgozó Szabó Ferencnek: „A két világháború között húsz évig szolgáltam az akkori Magyar Hadtörténelmi Levéltárban... A 48-as levéltári anyagot kezelő referenseim többször mutattak nekem leveleket honvédparancsnokoktól, amelyekben kérik afó- vezérséget vagy a minisztériumot, hogy Rózsa bandáját ne küldjék hozzájuk, mert ez a társaság katonai szempontból nemcsak értéktelen, hanem káros. Ha portyázásra, hírszerzésre, vagy — amit leginkább vártak tőlük — vakmerő megrohanásokra küldték, az rendesen rablással, fegyelmezetlen garázdálkodással végződött s özönével jöttek a panaszok ellenük. ”159

Bár a fenti leírás alapján Markóék még a Rózsa-lovasok egész alvi- déki táborozása idejéből ismerhettek a csapat jelenléte ellen tiltakozó beadványokat, ma már ezek közül egyet sem ismerünk. Ennek ellenére a beszámoló alátámasztja Vetter visszaemlékezését is.

A csapat október 28-án érkezett meg Nagybecskerekre, legalábbis ez derül ki Rónay Móric - Torontál vármegye első alispánja - Kiss Ernő tábornokhoz mint a hadak parancsnokához írt megkereséséből, melyben a következő szerepel: „tudósítván afelől, miszerint valami Rózsa nevű vezérlete alatt ma [október 28-án — S. I.] fog ide Becskerekre megérkezni Szegedről egy 150főből álló lovas csapat".160 Mindez Bodó János újságírónak, a Torontál című lap 1913. május 10-i számában közölt cikkében olvasható. Bodó — aki, mint láttuk, eredeti forrásokat is felhasznált munkájához — Rózsáék városba való bevonulását is leírja, bár ebből nem derül ki, hogy mennyi lehetett az írói képzelet műve: „Bevonulásuk a városba látványosság volt. Tüzes lovaikon (ezekről„kellően”gondoskodtak!) hetyAz alvidéki táborban