Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Rózsa Sándor Szegeden - A csapat toborzása és felszerelése

Szerencsey megérkezésével azonban olyan helyzet állt elő, hogy a csapatnak egyszerre két parancsnoka is lett. Rózsáék viszont egyáltalán nem voltak kibékülve azzal, hogy Szerencsey parancsnoksága alatt kelljen harcolniuk, amiről Egressy Gábor kormánybiztosnak is elmondták az érveiket. Erről bővebbet nem tudunk, ám Egressy még október 25-én felhívta az OHB figyelmét a csapat vezetése körüli bonyodalmakra, és javasolta, hogy a parancsnokságot bízzák Bánhídy Imrére, Szerencsey Károly főhadnagy pedig azonnal térjen vissza a korábbi alakulatához. Minden bizonnyal nyomós érveik voltak, mivel - mint azt később látni fogjuk - az OHB beleegyezett a parancsnokcserébe. Egyébként egy későbbi vizsgálat eredménye szerint a csapatot Szerencsey képezte ki fegyvert fogásra.

Kár, hogy Bánhídy előéletét nem ismerjük jól, de nem lennénk meglepve, ha kiderülne, hogy a Rózsánál jó hét esztendővel idősebb férfi katonai tapasztalattal is rendelkezett. Annyi biztos, hogy a betyárok későbbi állítása szerint neki volt a legnagyobb szerepe a csapat ösz- szeállításában, mely a későbbiekben is ragaszkodott személyéhez mint parancsnokához. Igaz, ez utóbbiban Rózsa Sándor véleményének is nagy szerepe lehetett.

Bánhídytól tudjuk, hogy Rózsa az amnesztia átvétele után azonnal hozzákezdett Szegeden a csapat felállításához, de igyekezetét kevés eredmény koronázta. A beharangozott 150-200 főnyi betyárcsapat ugyanis sehogy nem akart összegyűlni. Még maga Rózsa is sokára, s csak akkor jelentkezett a kegyelemleveléért, amikor megbizonyosodott arról, hogy nem esik majd bántódása. így hogyan is remélhették volna, hogy az Alföld kiterjedt rónáin vagy a folyók nádasaiban tanyázó, és az elfogatás elől menekülő törvényen kívüliek röpke néhány nap alatt összegyűlnek?! Rózsa először egyértelműen a puszták rejtekeit, valamint az általa jól ismert tanyavilágot járhatta be, és

Rózsa Sándor Szegeden