Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Rózsa Sándor Szegeden - Az amnesztia kihirdetése és a szegedi "bevonulás"

tóber 18-án tették közzé a lakosság előtt, amikor már maga Rózsa is a városban „mulatott”}22 Reizner szerint a honvédelmi bizottmány bűnbocsánatáról szóló iratot október 17-én kihirdették a tanácsban, s Rózsa még aznap megjelent Szegeden. Ez azonban a fenti híradás alapján téves, valószínűleg a 18-i dátum félreolvasá- sa vagy elírása okozta a tévedést. Ugyancsak valótlan, hogy a „honvédelmi bizottmány menedéklevelét Jókai Mór hozta Szegedre kézbesítés végett”}2i

Rózsát mindenhol tengernyi ember követte, mivel a Tisza-par- ti nagyvárosban mindenki kíváncsi volt a „vidék egykori rettegtetö- jé”-re. Az egy nappal később Szegeden kelt levél írója jól emlékezett arra, hogy korábban Gombás József a szegediek becsületének megsértéseként érzékelte annak hírét, hogy a betyárvezér és csapata táborba száll a szerbek ellen. A levélíró ugyan személyesen nem látta a betyárvezért, de akiknek szerencséjük volt, elmondták, hogy külsőre semmilyen csodaszerűt nem találtak rajta, bár szerinte Rózsát addig sem a külseje, hanem a bámulatos ügyessége és fortélyos esze mentette meg olyan sokszor az üldözők markából. A híres algíri szabadsághős, Abdel-Kader magyar megfelelőjét látta benne, mivel szerinte Rózsa is „a sivatag fia” volt. A jól értesült szegedi tudósító úgy hallotta, hogy Rózsa 150 fős csapat élén fog táborba szállni.124

Farkass János tanácsos írásbeli beszámolója még egy érdekes eseményt örökített meg az október 18-án történtekből. A szegedi kihirdetés után ugyanis Rózsa Sándor a Páva nevű vendéglőbe ment, ahol a „hozzá hasonlókkal”elköltötte az áldomásozó ebédjét (21—22. kép).125

A Páva, vagyis inkább a Pávához címzett vendégfogadó Szeged belvárosában, az egykori Palánk területén állt, a mai Fuss Ernő-Fe- ketesas utcák sarkán. Az Arany Pávának is nevezett fogadó hatalmas beálló udvarával elsősorban a nép fiai, így a városba látogató tanyai