Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)
Kossuth kegyelemlevele - Rózsa Sándor a címlapon
di tanyákba vagy valamelyik útba eső csárdába, így panaszkodott: „Szeged városához / Adtam be levelet; / Hogy felejtenék el / Eddigi éltemet, / Bocsássanak meg a / Megtérő bűnösnek - / Alföld betyárá- nak / A szegény legénynek. ” Ekkor száguld el paripáján Vásárhelyre, ahol éppen Kossuth tartja lelkesítő toborzóbeszédét. Kossuth végre meghallgatja a hozzá forduló betyár kérését, megadja számára a hőn áhított kegyelmet, Rózsa pedig lóra ülteti 150 legényét, hogy élükön kivívja az ország szabadságát: „Uralma, bizalma /Százötven legénybe! — / Elviszi hős halál / Kellő közepébe, / S hős nevét majd azon / Dicsők közé írják: / Kik által szabaddá / Lett nagy magyarországi” 111 A szabadságharc fametszetes ponyváit és csatakrónikáit összegyűjtő Pogány Péter szerint a vers felépítése és stílusa hivatott tolira vall, s az ismeretlen szerző mögött akár a kor egyik nemes balladaköltője lapulhat meg. A mű az elmúlt szeptember történéseit sorolja fel, és az országos eseményeket kiválóan ismerő szerző többek között megemlékezik a dicsőséges pákozdi győzelemről (szeptember 29.) és Jellacic Bécs alá meneküléséről, valamint gróf Zichy Ödön kivégzéséről is (szeptember 30.). A vers tetőpontja a hódmezővásárhelyi toborzóbeszéd, ahol Rózsa amnesztiában részesül, és 150 legényével harcba száll. A mű ezek alapján egyértelműen a már Kossuth által kiadott és a nagyérdemű körében addigra jól ismert, tehát kihirdetett amnesztia ismeretében született, hiszen a betyárcsapat új létszáma ekkor vált ismertté. (Mint Bánhídy Imre leveléből is láttuk, addig a nyári hírlapokban szereplő 200 fő forgott közszájon.) Ez akár a kegyelemlevél nyilvános kihirdetésével is összefügghet, de az sem zárható ki, hogy éppen a sajtó híradása ihlette meg a költőt. Mivel október 7-én a
