Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Kossuth kegyelemlevele - Az amnesztia kézbesítése Jókai műveiben

A fenti két leírás mellett már egyértelműen a személyes találkozás szerepel az 1899-es Emlékek a szabadságharcból című írásában, amely 1912-ben látott napvilágot Az én életem regényeben:

közös vacsora után Kossuth behítt a hálószobájába.

— Valamit akarok rád bízni, a mihez szükséges egy kicsit poétának és jó kicsit merész fickónak lenni. Neked még ma éjjel föl kell keresned Rózsa Sándort, a hírhedett rablóvezért: ott a hol rátalálsz. Most kaptam a levelét, melyben ajánlkozik, azon esetre, ha a magyar kormánytól eddigi rablótetteiért bűnbocsánatot kap, az egész szegénylegény-csapatjával, ami százötven főre mehet, a szabadságharc zászlóját szolgálni, s egy szabad- csapatot alakítani, mely a lázadó rácokat megtorolja. Ez pedig »duplex libelli dos« lesz; mert egy ilyen százötven ßnyi vakmerő lovas betyár nagy zűrzavarokat okozhat a szintén rendetlen ellenség csapatai között, másfelől pedig ez a mi becsületes alföldi népünk szabadul meg a maga zsivá- nyaitól, éppen akkor, a midőn az összes férfi lakosság elhagyja a tűzhelyét, hogy táborba szálljon. En elkészíttettem már Rózsa Sándor amnesztia-levelét, rád bízom, hogy vidd el hozzá.

— Vállalom.

— Hadd látom, milyen leleményességed van, mint poétának: hogy kezdesz hozzá?

— Nagyon egyszerűen. Rózsa Sándor levelét valakinek idáig kellett hozni. Az a valaki itt vár a válaszra? S az elvezet engem a rablóvezér tanyájára.

— Helyes. Itt van az amnesztia-levél. Beszélj Veressel. Nekem csak Pesten fogsz referálni, ha visszakerülök. Ha Pestre érkezel, keresd fői Nyáryt; mondd el neki, amit tudsz. Eddigelé harmincezer harcos indul a Duna felé az ellenséggel szembeszállni.

Veres Tóni átadott nekem útiköltségre száz forintot magyar ötösökben, amiről én nem tudtam, hogy mire lesz szükséges. Hisz szalonna, kenyér, bütykös ott volt a tarisznyámban.

Kossuth kegyelemlevele