Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Kossuth kegyelemlevele - Az amnesztia kézbesítése Jókai műveiben

lálkozott. Ugyanabban az évben az Igazmondó hasábjain, az Úti táskámból cikksorozatában látott napvilágot A szamosújvári fegyencztelep című írása, melyben így elevenítette fel a 28 esztendővel korábban történteket:

„ Valamikor láttam ezt az embert; de akkor a szabadságharc nimbusza vette körül; amit ö aztán a vasútfelszaggatással, az árvíz közé szorult Návay család agyonkínzásával s más aljas gonosztettekkel egészen lekoptatott magáról: nehéz volt most ráismernem. [...]

Kérdeztem tőle, hogy emlékszik-e még rám? En vittem meg neki a legelső amnestia-levelet, amelyet Kossuth rendelésére én magam fogalmaztam számára.

Rám nem emlékezett, hanem az amnestiára igen.

—Jó lett volna akkor azt a bűnbocsánatot megbecsülni és a szerint élni!

— Mit tehetteml — mondd. — Mikor vége volt mindennek, akárhová mentem munkát keresni, mindenütt elutasítottak, mindenütt üldöztek; belehajtottak a veszedelembe. ”73

A találkozás emléke az 1888-1889-es Lélekidomárban is felbukkan - A rémper hőse című írásában -, s a szöveg hasonlósága alapján Jókai az úti beszámolót vehette alapul:

„E munka írója több év előtt látta az elítélt Rózsa Sándort a szamosújvári állami fegyházban. [...] Régi ismerős volt. 1848-ban a magyar kormány amnesztiát adott a már akkor is híres rablóvezérnek, azon feltétel alatt, ha cimboráival együtt a csatatérre megy, a haza védelmében keresni bűnbocsánatot. — A kormány amnesztiáját e mű szerzője vitte el Rózsa Sándornak a pusztai csárdába, mely a rablók tanyájául szolgált. — A másodszori találkozásnál monda a rabnak szem- rehányólag:

— Hát önnek harmadszor is ide kellett kerülni? Nem tudta megbecsülni a kétszer visszakapott szabadságát?”1''

Kossuth kegyelemlevele