Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)
Kossuth kegyelemlevele - Az amnesztia kézbesítése Jókai műveiben
A fiktív ábrázolások után rátérünk az események már lényegesen hitelesebb bemutatására. Az Egy bujdosó naplója című, 1850 októbere előtt írt elbeszéléskötetében még egyes szám harmadik személyben szól az amnesztia kézbesítéséről, és nem nevezi meg a követet: „Midőn Kossuth Csongrád megyei körútját tévé a népfólkelés előidézése végett, egy éjszakán ismeretlen, vad kinézésű ember jelent meg előtte s jelenté: hogy öt Rózsa Sándor küldte — egyenesen Kossuthhoz. [...] Ez az ember tizenhét éve után a folytonos törvényes üldözésnek megsejtve az alkalmat, melyben egy bélyegzett élet hibáit egy hősi halál árával jóvá lehet hozni, folyamodott Kossuthhoz amnesztiáért, azon ígérettel: hogy százötven főre menő társaival együtt kész leend a harcmezőre menni. Kossuth nem késett az amnesztiát megadni. A kegy levél tartalma ez volt: »Mi Magyarország kormánya és képviselőhaza adjuk tudtára mindenkinek, akiket illet: miszerint Rózsa Sándor üldözött bűnös, magát előttünk töredelmes szívvel jelentvén és ígérvén: hogy eddigi vétkes pályáját örök időkre odahagyandja, tőlünk eddigi vétkes múltjának következményeiért a törvény és igazság kezének megérdemelt büntetését elengedtetni kérte. Miután a megtérő bűnös előtt a vezeklés s a vétkek helyrehozásának útját elzárni keresztyéni kötelességünk tilt, ennélfogva mi fenn nevezett Rózsa Sándornak e bűnbocsátó és felmentő levelünket oly föltétellel adtuk ki: hogy életét megjavítva és vétkes múltját elhagyva, magát és vétkeinek társait a haza harcaira szentelje, s ekképpen mindazon terhes következésektől, miket a törvények elmúlt vétkeikért reá szabtak, minden időkre ment legyen, ellenben e kégyelmünket rögtön elveszítse, ha vétkes életmódjához újra visszatérne. Kossuth kegyelemlevele
