Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)
Előzmények - Kossuth alföldi toborzóútja és az amnesztia megadása
Jelen bűnbocsátó levelemet a fent kitett kötelesség teljesítésének feltétele mellett az országnak minden hatóságai, bírái s ítélöszékei erősnek és érvényesnek elfogadni köteleztetvén. Ha ellenben nevezett Rózsa Sándor az ördög sugallatának engedve, bűnös életével fel nem hagyna, és a közbátorságot tovább is háborítani merészelné, ezen esetre jelen bűnbocsátó levelemet minden bíróság megsemmisültnek tekintendi, s öt újabb bűneiért régi bűneinek egész súlya szerint büntetendi: a’ közigazgatás így kívánván. Kelt Hold Mező Vásárhelyen, octóber 3-kán, 1848. Kossuth Lajos mk. Országos teljhatalmú kormánybiztos, s a honvédelmi bizottmány tagja. ” 65 Vörös Antal visszaemlékezéséből egyértelműen kiderül, hogy a Kossuth által lediktált szöveg hosszabb volt a saját másolatánál, ami azt jelenti, hogy a kegyelemlevél írásánál nem csupán ketten voltak jelen, sőt, a levelet Kossuth valójában egy harmadik személynek mondta tollba. Vörös csupán magántitkári megbízatásának eleget téve készített feljegyzést az elnök számára. A Rózsának szóló levelet író személy bárki lehetett a kísérők közül, főleg, hogy több jogvégzett személy és újságíró is utazott velük. Az sem elképzelhetetlen, hogy Kossuth éppen Jókai Mórnak mondta tollba a szöveget, mivel az író egyik későbbi visszaemlékezésében arra utal, hogy Kossuth utasítására ő fogalmazta a Rózsának adott első amnesztiát. Bárhogy történt, annyi vitathatatlan, hogy Kossuth Jókait bízta meg, hogy kézbesítse a betyárvezér kegyelemlevelét. A „nagy mesélő” az elkövetkező fél évszázad során többször is írt az amnesztia kézbesítéséről, s néha valóban úgy tűnik, hogy az idő előre haladtával a történet is egyre színesebbé, eseménydúsabbá vált, és az elbeszélő szerepe is mindinkább előtérbe került. Előzmények
