Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Előzmények - Kossuth alföldi toborzóútja és az amnesztia megadása

sa között, egyértelműen Szerencsey szegvári látogatásával azonosítjuk a névtelen huszárszázados felbukkanását, mivel aznap Kossuth valóban nem adhatott határozott választ az ügyben.

Kossuthék másnap reggel szakadó esőben mentek tovább Hódmezővásárhelyre, és még délelőtt népgyűlésre került sor a piactéren, ahol „sátor volt felvonva” a szónok számára, a hallgatók, „ezrek és ezrek” pedig az esőben álltak. Csernátoni lelkesen tudósított a történtekről: „A ma délelőtti népgyülés minden eddigi látottak közül a legnépesebb volt, s eredménye az, hogy holnap indul már egy csapat elölegesen is”.61

Amikor Kossuth október 3-án Hódmezővásárhelyre érkezett, a történtekről beszámolt az ott szép számmal egybegyűlt helybeli és megyei hatósági tagoknak, s kikérte azok véleményét. A vásárhelyiek egyhangúan a bűnbocsánat megadását javasolták Kossuthnak, egyik szószólójuk pedig kijelentette, hogy Rózsát az elmúlt 13 év alatt Torontál, Bács és Csongrád megye szüntelen üldöztetése során sem tudták kézre keríteni, a mostani politikai helyzetben pedig félő, hogy éppen a magyar kormány ellen harcoló rácok körében keres menedéket. Mindezt Kossuth OHB-nak írt október 3-i jelentése is alátámasztja, mely szerint az amnesztia megadása a helyi lakosság körében is kedvező fogadtatásra lelt, mivel „itt a nép örülend, ha ez embertől megszabadul”.6i

Az amnesztia megírására tehát a vásárhelyiekkel folytatott megbeszélést követően került sor. Vörös Antal visszaemlékezése szerint az elnök mindenféle előzetes fogalmazás vagy piszkozat nélkül diktálta le a levelet. A kegyelemlevél szövege is Vörös jegyzetei között maradt fenn, de nem a teljes formában: ugyanis a titkár néhány percre kiment a helyiségből, s a közben elhangzott részt nem jegyezte le. A rendelkezésünkre álló szöveg így szól:

Előzmények