Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Képmelléklet

•

issei sinus.

: *

y

í.

\

8.

15.

Boldog wép hasinkra Islenátka szállott. Német, horvát, oláh

S a rács « vad állal, S magok a pecsovlcs Magvar gazemberek Fenik rá fogukat,

Mint vérszomjas ebek.

„Szeged városához Adtam be lévelet; Hogy felejtenék el Eddigi éltemet, Bocsássnnak meg "

Mégtéré bűnösnek — Uíéld betyárénak

A szegény legénynek."

S a nép sok ezerét A szabad ég alatt Kossuth lángbe'széde

Szent fohászra ragad ; S feltartott kezekkel Riad és esküszik: Megmenti hazáját,

Vagy érte elvérzik.

2.

a

16.

Berontott JeUachicb

Horvát csordáival ;

De vert hadát fizi

A magyar hősi kar.

Bét* alá kergetve

Hegyek köst olt guggol. Mert fél a magyartél,

Mint islenny ilétúl.

„Eddigi bűneim

Rácsvérrel mosom le, Bemegyek a veszély Kellé közepébe ; Üstökénél húzom

Petrovicset haza,

Oszt — a kinek tetszik

lUhon megnyalhatja."

A nép között búsan A hazátlan vándor A száműzött betyár ,

OU áll Rúzsa Sándor. — Ö nem esküdhetik:

Mert nincsen hazája —

S reszket karcsú lován A puszták árvája.

8.

10.

17.

Urbé» fellovalla

Erdély olálüait,

„A kétf.jU sasban

— Mond — van at igát hit, S bltéfáru vnlé

Keltés keresztjével A népboldoglló

Dicsé magyar czimer.“

„Elmegyek JeUachicb Rabló csordájába, Jeüocbichot magát Fűzöm karikásra;

S ollyan komédiát

Csinálok én vei© — Zsőfi herczegassiony

Hogy meggebed bele.“

Mint a tisztító tűz

Lelke legmélyébe Hatolt le Kossuthnak Égető beszéde,

S múltja és jövője

S balsorsa hazája, Tisztuló lelkének Maró viperája.

4.

11.

18.

Hodssa , Hurkán , Blomberg, Berger, Rukavina, Hasink minden részén

Dél mint veszett kutya; Sél terem árulót

Maga magyarorszig, Exért lett gróf Zicsi Akantéfin: virág.

^t.jasics pópával

Vad kólót járatok,

A kalugycrekkkel Reá dudáltatok;

Majd fölszentelem én

Vad pátriárkának — EléD szeme szája

Reá SupIiSácznak.“

„Isten bocsáss meg a Megtérő bűnösnek,

Jó hazám fogadj fel

Újra gyermekednek.“ Szól, s viharként repül A nagy hazafihoz— Átok, vagy bocsánat

Vég kútforrásáboz. —

5.

13.

19.

S iHy rémité vészben Minőben Hunnia Ezer évek éta

Nem forgott még soha: Minden Igaz magyar

Írté fegyverbet nyúl, Csak a posztók fia - Rúzsa Sándor busul.

„Mind ezt megígértem S kértem a tanácsot: Vegye le fejemről A polgári átkot;

De szegénynek 1 szegény Az é szerencséje,

S elátkozva maradt

A puszták legénye.“

8 Kossuth ki jól tudja,

Hogy vésznapjainkban Minden hű magyarra

MBly nagy szüksége van: A puszták gyermekét Bűnéből feloldja.

Ha éltét a bonért

VáUságbérifl adja, ,6.

3.

20.

Betér az ismerés

Szegedi tanyákra, Morog káromkodik

A város Uniósra; És ha a csárdákba

Bebo csavarodik, Renket a menyecske Ügy garázdálkodik.

így hasul, panaszol

S káromkodik nagyban Rúzsa Sándor, aztán Fej lovára pattan, »ásérbeiyro száguld Karcsú paripáján,

Hol a szentlélek szél Kossuth mézes ajkán.

S im az advözülö

Lelkesült betyárnak Szemében az örömKöny-csjlkimL. állnak, S tóra Ülteti fel

Meghitt czimboráit, Hogy velők meghajtsa A* alföld rúnáit.

7.

14.

21.

„A ki istene van

Annak a v «Nácinak, Hogy nem bírnak vele — Ugyan mit eainálnak? Nem tudják bevenni

Túriét, Szent-Tamást. Vezérjökbél etlero- Von’ eddig paprikást-"

Hirdeti Kossuth a

Nemzet »«hódságét, Mefiyért mindet magyar Emelje fel karját, Mert e szabndrégnt Elvenni alarják A király, s a vele

Össsefnjt bramják.

Uralma, bizalma

Százötven legénybe! —

Elviszi hős halál

Kellé közepébe, > S hős novét majd azon / Dicsők közé Írják:

Kik által szabaddá

Lett nagy megyarorstágl

Nyomatott tírdnn JánosBÜ

Ára: 6 krj.

N. N.

I. Névtelen szerző Szegeden kiadott verse Rózsa Sándor hadba állásáról

372