Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Okmánytár

kém, felkérésemre azt is megígérvén Gombás Ür,569 hogy más nap reggel (mert tsak este értünk Betskerekre), Kumándon lévő őrseregeinket, mellyek tisztyei, de töb közvitézek is sanyarú sorsuk, főleg pedig az iránt, hogy őrnagyuk nem volna, f. hó 8án ottani keresztül utazásom alkalmával nékem panaszkodtak, meg fogja látogatni, és ámennyire lehet, mint sz. parantsnok intézkedni.

F. hó 10én ügyel bajjal Versetzre érkezvén más nap — előb az illető tiszt Urakkal értekezve — felszóllítatván az itt lévő Dáni, Lemle, Benke és Borbola gyalog, úgy Jó Jósef és Korda lovas századjait — a’ mennyire öszvegyülekezhettek -, á 10. napokkal továbrai maradás véget, azomban iparkodásom sikereden maradt leginkáb azt állítván, hogy ők tsak 15 napokra készültek útra, nem pedig továbra is, és azt, hogy várossukból mint tsaládapák illy meszire fognak indítatni, nem is gondolhatták, és még a viszaküldésben is 6—7 napokat fognak tölteni, e’ miat köztük az ingerültség nagy let, ez történt dél előtt: azomban délután ugyan az nap vagy is f. h. 1 lén nagy nehezen beleegyeztek abba, hogy még péntekig vagy is e’ hó 17,k napjáig Damjanits Alezredes Ür kívánására is Versetzen fognak maradni, ekkor elutazandók, mi felöl Fehértemplomon lévő Humai lovas századját is tudatandják.

Én magam sem indulhatok ki Versetzről náluknál, mert tett ígéretem szerént ezt megkíványák, némellyek bajai elintézése véget is.

Rúzsa Sándor csapatya sem akar továb maradni többi nemzett őreinknél, s azért már töbszer voltak nálam, azt kívánván tőlem, hogy Alezredes Damjanits Úrnak elbotsájtatásuk iránt adnék írást aról, hogy ők mint is (!) tsalád atyák, és számadással is tartozó gulyások, s pásztorok, tsak tizen [öt] napra voltak kiindítva, a’ mint ez iránt Polgár Mester Úrra is hivatkoznak; de én az ő alakulásuk, és nékiek tett ígéretről mit sem tudván, mivel abba legkissebbet sem folytam, kérésüket nem tellyesíthettem; azomban még is é dolog eránt is személyessen értekeztem fent nevezett Alezredes Úrral, kitől is úgy értettem a’ többi közt, hogy ha írás által igazolnák állításukat azon csapatbeliek, akkor elbocsájtatá- sukra hajlandó.

Azért kérem t. Polgár Mester Urat azon csapatbeliek töbszeri felszóllításukra is, szíveskedjék az imént említett tsapat alakítása, és szolgálatuk ideje iránt, á mint kívánnyák, rögtön valami bizonyost írni Damjanits Alezredes Úrnak, vagy