Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Okmánytár

Seregeink öszvesen, és egyenkint kitüntették magokat, főleg Földváry százados úr, ki az ostromot rohammal megkezdette, és a székelyektől nyomban követve legkisebb halaszték nélkül Lagerdorfba benyomult. Utána legnagyobb érdemet szerzett Freudenreich tüzér fő hadnagy úr, ki Lagerdorfot két ágyúival, úgy szólván, rohammal bevette, mert míg egy ágyúja tüzelt, a másik előre haladt, s viszont, míg mint egy 250 vagy 300 lépésnyire az ellenséges sáncz-erődítmények előtt megállón, és onnan az ellenséget kartácsokkal kiűzte.

Ez időbe az ostrom, a vavodinczi oldalról, veres sapkás vitézeink (a 9ik honvéd zászlóalj így neveztetik)567által megkezdetett, és ezen oldalon levő sáncz erősítés is szinte rohammal bevétetett.

Ekkor az ellenség zavarba jővén, futásnak indúlt; azonban a jobbra és balra kirendelt Rúzsa Sándor féle lovas csapat, s egynéhány odacsatolt vásárhelyi önkéntes lovasok a helységet megkerülték, s főleg a jobb oldalbeli csapat, mellyhez magam is csatlakoztam, Párta és Oresicza, Lagerdorf szomszédságában eső végvidéki helységek mellett elrándulván, ezen nevezett helységek — minthogy azokból lövések történnek embereinkre - felgyújtanak.

A Lagerdorfról megfutamodott ellenségre a körülöttem volt lovasokat s Rákóczy őrnagy urat figyelmeztetvén, azon reményben, hogy tisztjeik — de kik, mint látszott, a veszedelem elől, egynek kivételével, ki azonban vitézkedését életével fizette meg, jó eleve megillantottak — közöttük leendnek, mert szándékom vala azokat elfogatni, s nyakra főre arra indulánk, ámde kis számú lovasaink, míg a többiek másutt foglalkoztak, egyszerre több mint 1000 emberből álló és felfegyverkezett futó ellenség között szemléié magát, és ezen hőseink lovagiassága, s a magyarral vele született loyalitása majdnem minnyájunk vesztére vált, mert a helyett, hogy közéjük vágva, a gaz ráczokat mészárolni kezdették volna, azokat a fegyverletételre szóllíták fel, de minden válasz vagy köszönet helyett lövésekkel fogadtattunk.

Ez alkalommal elesett Resser János Vürtemberg huszárezredbeli hadnagy úr, ki hátulról, vitézeivel, az ellenség után sietett, és szép lelke sugallatánál fogva, szinte a helyett, hogy velők az érdemlett büntetést éreztette volna, hasonlóg fegyverletételre s megadásra szólítá fel. Nagylelkűségét halállal fizetté, mert egy mellette álló gaz rabló által keresztüllöveték, azonban azon gonosz tette miatt, a huszárok alatt nyomon agyon vagdaltatott.