Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)
Epilógus - Egy tárgyalás margójára
gálát alá, s emiatt az egyes hatóságok vezetőit is jelentéstételre hívták fel. így többek között Farkass János szegedi városi tanácsos részletes jelentésben számolt be Rózsa megkegyelmeztetésének történetéről. Sajnos, a többi között az egykori szegedi főkapitány beszámolója sem maradt ránk, ismerte és olvasta viszont Edvi Illés Károly szegedi főügyész, aki később részletesen, s időnként szó szerint is idézett belőle az Emlékeim a szegedi várból című visszaemlékezésében. A hatóságok valóban minden szálat igyekeztek felgöngyölíteni, ezért idézték be az egyik legfontosabb korabeli szereplőt, Egres- sy Gábort is. Természetesen magát Rózsát is alaposan kifaggatták az 1848-as eseményekről, vizsgálati anyaga viszont máig nem került elő. Ennek mindössze egy rövid részletét ismerjük másolatban, amelyben a Ballangó Pataki Mihállyal való kapcsolatát firtatták, de ebben a jegyzőkönyvtöredékben található a szabadcsapat tagjairól tett vallomása is. A császár november 2-án kiadott utasításában töröltette Rózsa perében a szabadságharccal kapcsolatos vádakat, s így az 1859. február 15-én megkezdett nyilvános tárgyaláson csak hat köztörvényes cselekedet elkövetését rótták fel neki. A hét nappal később történt ítélethirdetéskor halálbüntetést kapott, amit azonban a császár június 25-én életfogytiglanra mérsékelt. Rózsa az ausztriai Kufstein várbörtönébe került, ahol hat esztendeig raboskodott (69-71. kép). 1865. augusztus 21-én ismét császári kegyelemben részesült, Ferenc József ekkor tizenöt évi fogságra csökkentette a büntetését, és a csehországi Theresienstadtba szállították át. Felesége, Bodó Kata még december folyamán kérte a betyárvezér szabadon bocsátását, amely ekkor még csak annyi eredménnyel járt, hogy 1866. május 5-én Rózsát Magyarországra hozták, és a Duna- parti Pétervárad börtönébe zárták.
