Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)
Világos után - A Rózsa-lovasok nyomában - Hajtóvadászat Bánhídy Imre és a pusztapéteri kertészek után
valamint a solti járásban 30, sőt 70 főnyi fegyveres rablócsapatok garázdálkodnak, a kecskeméti katonai főparancsnokságtól akart fél századnyi segítséget kérni a parancs végrehajtásához. Ügy vélte, hogy a katonaság megjelenése és további ott-tartózkodása a térségben „elhatalmasodott rablóknak nagy akadályul lenne”.538 Két nap múlva Ma- darassy alispán engedélyezte, hogy a főszolgabíró katonai karhatalom kirendeléséért folyamodjon, végül azonban mégsem került rá sor. Szerencsére az előrelátó főszolgabíró nem akarta hiába fárasztani a katonaságot, ezért a kecskeméti császári főparancsnok engedelmével előbb Varga József helyi csendbiztost küldte el Péteri és vidéke közbiztonságának felderítésére. Miután az nem találta nyomát nagyobb rablóbandák mozgásának, Jalsoviczky a kért katonai karhatalom igénybevétele nélkül mindössze Forián Károly segédszolgabíró, Krizsán Antal megyei és Varga József városi csendbiztos, valamint 14 pusztázó hadnagy kíséretében jelent meg Pusztapéterin december 13-án reggel. A vádlevelet bemutatva Bánhídynak, egyenként megvizsgálták a birtokon található marhákat és lovakat, majd kihallgatták az alkalmazottait is. Bánhídy kijelentette, hogy az ellene felhozott vád „csupán némely tiszt- újítási súrlódásokból keletkezett bosszú szüleménye", nem egyéb rágalomnál, mivel sem Rózsa Sándorral, sem cimboráival nem állt titkos egyetértésben, és azoknak sem bújtatója, sem orgazdája nem volt. A betyárvezérrel is csak akkor találkozott, amikor az elment hozzá az amnesztiájáért, és felkérte csapata kapitányságára, amit viszont csak Kossuth Lajos két szegedi kormánybiztos által megismételt kérésére vállalt el. A rajtaütés idején éppen a sógoránál vendégeskedett Ketskés Gábor is, aki ugyancsak koholmánynak tartotta a vádakat. Egyébként már 1849. szeptember 29-e óta Kiskunfélegyházán lakott, birtokát pedig haszonbérbe adta. Jalsoviczky ezt követően kihallgatta Bánhídy alkalmazottait: a tanyásgazdát, két kertészt és három bérest, de eredménytelenül. Torcsik Világos után
