Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)
Világos után - A Rózsa-lovasok nyomában - Hajtóvadászat Bánhídy Imre és a pusztapéteri kertészek után
A Rózsa-lovasok nyomában - Hajtóvadászat Bánhídy Imre és a pusztapéteri kertészek után A honvédseregben már 1849 elejétől gyakorlattá vált, hogy a kisebb vétségekért elítélt, de megfelelő testi és egészségi adottsággal rendelkező rabokat előre meghatározott idő szerinti szolgálatra besorozhatták a hadseregbe. Az utolsó időszakban pedig - az orosz előrenyomulás hírére - az önkormányzati börtönök ajtajait is megnyitották a menekülő tisztviselők. A fegyverletételt követően sem az újonnan kiszabadult köztörvényesek, sem az időközben honvédnek állt társaik nem tülekedtek, hogy mihamarabb visszajuthassanak korábbi szállásukra. A császári adminisztráció elsősorban ezeket a volt börtönlakókat szerette volna kézre keríteni. Hamarosan megkezdődött a volt honvédek megyék- és helységenkénti összeírása, amit csakhamar a gerillákra is kiterjesztettek. A Rózsa-lovasok viszont egyik csoportba sem illettek bele: nem a börtönből sorozták be őket, és még a függetlenség kikiáltása előtt befejezték a hadakozást. Ezért esetükben csak a csapat vezetői vonhatták magukra a hatalom figyelmét, akik nyilvánvalóan tovább katonáskodtak. Szabó László szegedi kerületi főbiztosi tanácsos még 1849. október 16-án utasította Farkass János szegedi főkapitányt, hogy nyomozza ki a „Rózsa Sándor gerilla bandájában” vezető szerepet játszó személyeket, és külön felhívta a figyelmet a Pusztapé- teriben lakó Bánhídyra, valamint Hutiray Sándorra. Farkass végrehajtotta az utasítást, amit az is bizonyít, hogy a most is rendelkezésünkre álló levélre utólag rövid feljegyzést készítettek a csapat vezetőiről.532 Farkass már október 21-én megküldte a nyomozás alapján elkészített beszámolóját Szabónak. Ebben a Rózsa-lovasok öt tisztjét, illetve Világos után
