Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)
A szabadcsapat legénysége - A csapat tagjai Rózsa Sándor visszaemlékezése szerint
A hatóságok hamar felgöngyölítették az ügyet, összesen 12 személyt tartóztattak le, a rablás résztvevőit, két kisteleki lakost, valamint Bennák édesanyját, özv. Bennák Istvánná Szécsi Pannát és nejét, Oláh Örzsét is, akik nem akartak beszámolni a tanyai lakásukon talált rabolt holmi eredetéről.402 Bennák és a vele együtt elmenekült bojtára, Gyapjas azzal próbálták menteni magukat, hogy a rablás éjszakáján Vincze Ádám szabadkai lakos tanyáján háltak, amit több tanúvallomással is megpróbáltak alátámasztani. A rábízott ménes gazdái biztos kezesség mellett kétszer is kérték a kisteleid rablás gyanújából elfogott Bennák szabadon engedését, először (április 8-a előtt) legalább addig, amíg a számadása alá bízott méneshez egy biztos embert állíthat, később (május 27-e előtt), amíg ügyét eldöntik.403 Ügy látszik azonban, a kérés véleményezésével megbízott alügyész nem javasolta a férfi szabadon bocsátását. Ám nem is raboskodott sokáig, mivel 1850. június 24-ére virradóra három társával — Csányi Ferenc mezei gazdával, Csóti Gyapjas Mártonnal és más ügy miatt letartóztatott halászlegénnyel — együtt az utcára nyíló ablakot kibontva megszökött a szegedi 3. számú börtönből. Köröztetésükkor Bálnákról az alábbi személyleírást adták ki: „Bénák József, szegedi születés, római catholicus, feleséges, 32 éves, számadó csikós, közép zömök termetű, szőke borzas hajú, fehér tiszta ábráza- tú, kerekded orrú, pörge bajuszú, kék szemű, beszél csupán magyarul”.m A sikeres szökést követően első útja Papdi Pál számadó gulyáshoz vezetett, akinek a keze alatti ménesben voltak Bennák lovai is. Ezek egyikén menekült aztán tovább.405 Az egykori számadó csikósból tehát „futóbetyár” lett, és hamarosan a végzet is utolérte. A Kiskunságban került törvénykézre, és a Szabó László elnöklete alatt összeült kiskunhalasi rögtönítélő törvényszék - mint rablással gyanúsított szökött rabot - kötél általi halálra ítélte, amit 1851. február 22-én, délelőtt 11 órakor hajtottak végre. Szabó erről még aznap értesítette Szeged város hatóságát, amely ezután a „kapitányi tisztség” által értesítette a kivégzett betyár rokonait.406
