Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)
A szabadcsapat legénysége - A Rózsa-lovasok
rögtönítélő bíróság, kötél általi halálra ítélte, amit még aznap végrehajtottak (57. kép). Az elfogatását követő vallatásai során központi kérdést foglalt el a Rózsával való kapcsolata, s megismerkedésük története. A három nappal az elfogatását követően Szegeden, illetve május 10-én Pesten lezajlott kihallgatásaiból kiderül, hogy második börtönbüntetését töltötte a nagybecskereki börtönben, amikor kegyelmet kapott, és besorozták a Torontál megyei nemzetőrségbe. Mivel vallomása szerint a versed táborban látta Rózsa Sándort is, szabadulására feltűnően hamar, 1848 novemberének első felében vagy még korábban kerülhetett sor. Nem sokkal a szabadságharc leverését követően, visszaemlékezése szerint Boldogaszony napja (augusztus 15.) után Ezeresen elfogták, és Temesvárra kísérték, ahol négy napig hadifogolyként volt letartóztatásban, majd elengedték. Mivel azonban a nagybecskereki törvényszék által kirótt két esztendei börtönbüntetés jelentős részét még nem töltötte le, értesülve arról, hogy el akarják fogni, eladta az Ürményházán levő házát, lovait és marháit - ugyanis időközben a felesége is elhagyta -, s onnan végképp eltávozva „csavargó betyár” lett. Ballangó (Pataki) Mihályt a kihallgatok többször faggatták, mikor és hol ismerkedett meg Rózsa Sándorral. Szegeden még azt vallotta, hogy a forradalom idején nemzetőrként ő is Yersecen teljesített szolgálatot, s akkor látta a táborban Rózsát, de azóta egyszer sem. Hasonló vallomást tett Pesten is, miszerint a forradalom alatt Versecen, a magyar táborban látta a betyárvezért, de semmilyen ösz- szeköttetésben nem állt vele. Másutt azonban már úgy fogalmazott, elképzelhető, hogy Rózsa látta őt Versecen a forradalmi táborban, de továbbra is tagadta, hogy bármilyen kapcsolatban álltak volna egymással.
