Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Rózsa Sándor sorsa a végső amnesztia kézhez vétele után

SZABADSAí.

ZEN & Ó HARÍAJA.

A MAGYAR l'!ATALSÁGNAI( 1HA.YY JtXIHt.

55. Arany János versének címlapja

Rózsa Sándor sorsa a végső amnesztia kézhez vétele után

De miről is szól Aranynak ez a sokáig méltánytalanul feledésre ítélt verse? A mű elején a poéta is azt kérdezi, hogy vajon mi lett a rácok ellen korábban nagy sikerrel harcoló betyárvezérrel: elesett-e vagy él, s ha igen, akkor harcol-e, és megvan-e még a rácokat oly sokszor megkergető félelmetes karikása? A történet szerint egy alkalommal a granicsárok rajtaütöttek Rózsa szállásán, és arra kényszerítették, hogy mutassa be neki a karikással való bánást. A betyár a saját „szellőfogó paripáját” és „hosszú cifra szíj ostorát”is „megkapta”a művelethez, amit arra használt fel, hogy hirtelen ütni kezdte vele a „szervián” tiszturakat. Mire a rácok észbe kaptak, és lőni kezdtek utána rossz fegyvereikkel, Rózsa már árkon-bokron túl járt szélsebes lova hátán. A balladának is beillő vers végén a betyár fogadkozása szerint „éjféltájban lagzi lesz a szerviánok táborában”.335

Rózsa Sándor nem tért vissza a harcmezőre, továbbra is számadó csikós maradt az alsóvárosi ménesnél. Edvi Illés Károly szerint a sze//O