Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)
Újra itthn - A csapat tagjai a Hunyadi-hszárezredben?
A csapat tagjai a Hunyadi-huszárezredben? Szeged történetének kiváló monográfusa, Reizner János szerint a harcokban magukat kitüntetett betyárok „csakhamar annyi rakoncátlan- ságot vittek véghez, hogy utóbb a csapatot feloszlatni, részben pedig a Hu- nyady-huszárok közé beosztani kellett”.308 A Rózsa Sándor szerepéről szóló rész forráshivatkozásaiban309 viszont nem esik szó az előzőről. S mivel a Hunyadi-huszárokról amúgy is köztudott, hogy betyáros külsővel és fegyverzettel (is) rendelkeztek, elképzelhető, hogy Reizner is emiatt vélte úgy, hogy a feloszlatott betyárcsapat legényeinek egy része közöttük folytatta katonai pályafutását. A szabadcsapat vezetői között levő két Hunyadi-huszár közül Lukácsy őrmester beállt a torontáli nemzetőrségbe, Szerencsey hadnagyot pedig olyan közutálat vette körül régi alakulatánál, hogy arra gondolni sem érdemes, hogyan fogadták volna az ezredben Rózsa lovasait (52. kép). Ennek ellenére mégis érdemes fontolóra vennünk a kérdést. Még ha Szerencsey kíséretében nem is érkezhettek betyárok a sokáig egyedül a régi huszárok által megbecsült 13. huszárezred legényei közé, a későbbiekben talán egyik-másik Rózsa-lovas mégiscsak a Hunyadi-huszárok között hasznosíthatta a karikás ostor használatának tudományát. A Csongrád megyei Szentest és a Csanád megyei Makót már 1848 augusztusában is a Hunyadi-szabadcsapat toborzására kijelölt helyek között tüntették fel, s bár a toborzótisztek itteni működésére vonatkozó dokumentációt még nem tárták fel, néhány forrásunk igazolja a Hunyadi-huszárok környékbeli jelenlétét. így pl. nem véletlen, hogy a Kupa Hümér őrnagy által szeptember 23-án a haditanácshoz felterÚjra itthon /6ű
