Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Újra itthn - Egressy Gábor és a szegedi szabadcsapat

Kossuthtól, amiben a további hadiszolgálat alóli felmentése is benne foglaltatott. Távolléte egyébként sem lehetett feltűnő, hiszen a betyárvezér amúgy is többnyire inkább a szegedi és környékbeli tanyavilágban tartózkodhatott. Nem tudni, hogy a közgyűlés végül írt-e az ügyben, és az OHB válaszáról sincs tudomásunk. Ne feledjük: Rózsa szegedi születésű volt, a hozzá csatlakozott szegénylegények jelentős része is Szegedről és vidékéről származhatott, a csapatba beosztott számadó gulyások, csikósok és pásztorok pedig kivétel nélkül az alsó- és felsővárosi tanyavilágban éltek. Táboroztatásuk esetén tehát egy szegedi katonai egység kezdene ismét hadiszolgálatot, ami csökkentené a városra kirótt katonai terheket.

Ismerjük viszont Kossuth és Egressy néhány nappal későbbi levélváltását, amelyből kiderül, hogy az elnök továbbra is számított Rózsa katonai szolgálataira. December 23-án arról tájékoztatta a kormánybiztost, hogy a haza jelenlegi helyzetében „guerilla csapatok" létrehozását látja a legcélravezetőbbnek, ezért ő is tegye ezt. Véleménye szerint leginkább a Bakony táján lenne szükség egy ilyen csapatra, ahová már elküldte Nemegyei Bódog táborkari őrnagyot, hogy ott hozzon létre egy önállóan működő „guerillát” (azaz gerillacsapatot). Jó ötletnek tartotta, ha rávennék Rózsát, hogy kb. 50 legénnyel vállaljon kéthavi szolgálatot Nemegyei parancsnoksága alatt. Kossuth még december 16-án és 18-án az OHB vezetőjeként kiadott rendeletéiben hívta fel az ország népét mozgó gerillacsapatok szervezésére Alfred zu Windisch-Grätz herceg, tábornagy előrenyomuló főserege ellen. Kossuth véleménye szerint, amíg a Bakonyban fegyveres nép van, addig az ellenség nem tud előrébb jönni. Az elnöki rendeletre kezdődött meg néhány nap múlva a Med- nyánszky Sándor honvéd főhadnagy vezetése alatti Győr megyei és városi szabadcsapat szervezése, a Rózsa Sándorral kapcsolatos elkép