Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)
Az alvidéki táborban - A szabadcsapat Versecre érkezése - A szegedi nemzetőrök és a Rózsa-lovasok elégedetlenkedése a táborban
HHBB /■ A szegedi főbíró optimizmusa is túlzott. Alig küldte el a levelét, két, november 6-án és 10-én kelt rendelet is érkezett Versecre Joó József nemzetőrparancsnokhoz azzal a felsőbb utasítással, hogy az eredetileg kiszabott 15 napon túl még 30 napot kell a táborban tölteniük. Joó november 14-én Egressy Gábornak igyekezett megmagyarázni, hogy a nemzetőrök mindössze csak 15 napra látták el magukat ruhaneműkkel és más fontos felszereléssel, amelyek elengedhetetlenek a beköszöntő hideg időszakban. Ezért kijelentették, nemhogy a fent kért harminc, de a szegedi térparancsnokság által kívánt tíz napig sem maradnak. Joó ezt Damjanich alezredessel is tudatta, aki a szegedi őrséget Becskerekről tervezte pótolni, de hogy az amúgy is „kényes” versed állomás a váltás megérkezéséig se maradjon védelem nélkül, a szegediek 17-éig még önként maradtak. A gyalogság ideje 14-én járt le, a lovasoké pedig már 11-én kitelt, ez utóbbiak így a 6 további nappal együtt 29 napot töltöttek el a táborban. A parancsnok leveléből kiderül, hogy az elhúzódó táborozás miatt az elégedetlenkedő katonák szökdösni kezdtek. Bennák Illés, Rózsa Sándor és Papp Ferenc lovas nemzetőrök még november 13-án elhagyták állomáshelyüket, ami az egész csapatban ingerültséget és zúgolódást váltott ki. Damjanich ugyan ígéretet tett az előkérdésükre, de Joó Egressyt is felkérte, hogyha a szökevényeket otthon érik, a térparancsnokság gondoskodjon a szigorú büntetésükről.232 A fentiek közül természetesen a középső nemzetőr neve ötlik az olvasó szemébe, de közöljük, hogy csupán véletlen névrokonságról van szó. Rózsáék verseci tartózkodását megörökítette a történetíró He- gyesi Márton is, aki a 3. honvédzászlóalj még élő bihari veteránjainak - Szikszai Lajos százados, Máté József főhadnagy - írásbeli és szóbeli visszaemlékezéseit is beépítette munkájába (43. kép). Szikszai feljegyzéseiből vette át az alábbiakat:
