Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)
Az alvidéki táborban - A szabadcsapat Versecre érkezése - A szegedi nemzetőrök és a Rózsa-lovasok elégedetlenkedése a táborban
A szegedi nemzetőrök és a Rózsa- -lovasok elégedetlenkedése a táborban Mint fentebb láttuk, Egressy Gábor október 23-i levele szerint 400 vásárhelyi és ugyanannyi szegedi lovas nemzetőrt és Rózsa Sándor száz lovasát küldte le a délvidéki táborba. Mivel a nemzetőrök sorsa sok szempontból összefonódik a betyárokéval, érdemes elidőznünk a szegedi csapatok helyzetén. Egressy elképzelésével szemben október 24-én csak három századnyi szegedi nemzetőr indult útnak az alvidéki táborba, összesen 500 fővel. Mindannyian családapák és „rendes élelemi keresetű egyének”, akiket csak azzal az ígérettel tudtak rábeszélni az útra, hogy mindösz- sze 15 napot töltenek majd el a táborban - az oda-vissza utat nem számítva.219 Korda János térparancsnok jelentése 400 főben állapítja meg a Becskerekre indított jól fegyverzett lovascsapat számát; a 145 főből álló, rosszul felfegyverzett 4. századot pedig kénytelenek voltak visszatartani a szükséges mennyiségű kard és pisztoly megérkezéséig. Rózsá- ékra egyik beszámoló sem tért ki (42. kép).220 Reizner János szerint október 24-én ötszáz lovas, 25-én és 29-én pedig kilenc gyalogosszázad (mintegy 2400 fő) indult el a délvidéki hadszíntérre. Rengey Ferdinánd kormánybiztos Vadász Manó szegedi polgármesternek írt levele szerint viszont november 1-jén összesen kilenc szegedi század volt a Délvidéken: egy Törökbecsén, három Kumándon, öt Nagybecskereken.221 A legtöbbet a később elindított gyalogosokról tudunk. Eszerint a Szilaveczky Ágoston őrnagy vezette csapat még az indulás napján, október 29-én megérkezett Óbecsére, ahol a századok többsége megfelelő szállás híján a szabad ég alatt tanyázott.
