Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Az alvidéki táborban - A szabadcsapat Versecre érkezése - A lagerdorfi ütközet

Vetter szerint a támadás során mintegy 2000 marha és juh is a magyarok zsákmányául esett, a két szomszéd település kapcsán pedig arról írt, hogy a „Rózsa portyászó lovasok” a fenti, „ellenséges szellemű helyekből” is sok marhát elhajtottak.210 Damjanich részletes beszámolójából pedig az derül ki, hogy a betyárok összesen 1800 juhot, 402 szarvasmarhát, 53 lovat, 63 sertést és „más különféle tárgyakat” zsákmányoltak, amiket aztán az alezredes szerint maguk között elosztottak.211

Ügy tűnik, hogy minden hősiességük ellenére a fenti viselkedésük alapján felsőbb hadvezetőség előtt panasz merült fel Rózsával és legényeivel szemben. Vukovics arról ír, hogy a töménytelen mennyiségű elhajtott lábasjószág miatt, valamint az ütközet utáni magaviseleté alapján „régi hajlamainak megújulása”miatt gyanú ébredt a betyárvezér ellen. Jogos lehetett tehát a kétkedés, hogy az ilyen „bűnbe merült ember” fegyveres segítségének a haszna vajon felér-e azzal az erkölcsi kárral, ami az általa elkövetett lopás és rablás alapján következik be?

Vukovics leírása alapján úgy tűnik, hogy hivatalos vizsgálat is indult Rózsa ellen, de a vádak alól bűnbocsánatot kapott, és amikor néhány nap múlva Boksánbányára vezényelték őket, „már szabad ember volt”.211 (Ez utóbbi úgy értendő, hogy a betyárvezér addigra már tisztázta magát.) Feltehetően ekkor készülhettek azok a „hiteles tiszti bizonyítványok”, melyek a végső amnesztia megadásánál is igazolták Rózsa ártatlanságát.

A lagerdorfi ütközet kapcsán több helyen olvasható, hogy a fent említett helységek felprédálásakor húsz polgári személy is a csapat áldozatául esett. Nem állíthatjuk, hogy az esetnek nem lehettek civil áldozatai. Ám az egyértelműen Gracza György nyomán terjedt el a köztudatban, hogy a betyárok több mint húsz embert lemészároltak. Erre azonban egyetlen rendelkezésünkre álló forrás sem utal. Vélemé