Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)
Az alvidéki táborban - A szabadcsapat Versecre érkezése - A lagerdorfi ütközet
bik része máshol volt elfoglalva, Damaszkinék lovassága a menekülők után vette magát. Ekkor azonban a kisszámú magyar üldöző katonaság hirtelen ezernél is több, felfegyverezve futó ellenség között találta magát. Ám ahelyett, hogy közéjük csapva mészárolni kezdték volna a „gaz rácokat”, megadásra szólították fel a menekülőket, de csak lövéseket kaptak válasz helyett. Ekkor esett el Resser János hadnagy, aki vitézeivel az ellenség után sietett, és fegyverletételre szólította fel őket, ám egy mellette álló ellenséges katona azonban keresztüllőtte. Egy szerviánus pedig három lövést adott le Rákótzy őrnagyra, de egyik lövése sem ért célba. A fenti jelenet viszonylag rövid ideig tartott, s miközben a menekülők továbbfutottak a lagerdorfi erdő felé, a honvédtüzérek kartácsai kísérték őket, tetemes kárt okozva, a székely század pedig az erdő oldalán „nyomta meg” őket, ahol szintén sokan elestek. Valószínűleg a Karas folyóba is szép számmal haltak, mert a rajta lévő hidat a balra eltért magyar lovasok - a betyárok - egy része a vásárhelyiekkel már előre elfoglalta. A szerbek így az esőtől felduzzadt Karas hullámain menekülhettek tovább az erdő felé, mivel a folyamhoz érkezve Damaszkinék több száz kalapot láttak a vízen úszni. Az erdőbe menekülő rácokat az ágyúlövések az erdő széléig kísérték, ám az est közeledte miatt a visszavonulásról kellett gondoskodniuk. A győztes ütközetben a magyarok részéről két tiszt esett el: Resser János huszár hadnagyot akkor érte találat, amikor egy ellenséges csapat közé ugratott; Fáy Gyulát, a 9. honvédzászlóalj közkedvelt hadnagyát pedig akkor lőtték mellbe, amikor fel akart lépni a sánc tetejére. S bármilyen hihetetlen, a közvitézek közül mindössze két halottat és hét sebesültet (köztük egy szegedi nemzetőrt) számláltak. Amilyen elenyésző a magyarok vesztesége, olyan nagy volt a szerbeké. Az ellenség a legtöbb kárt a „vörössipkásoktól” szenvedte el, akik Fáy Gyű-
