Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)
Az alvidéki táborban - A szabadcsapat Versecre érkezése
A szabadcsapat Versecre érkezése November első napjaitól kezdve Kiss Ernő tábornok folyamatosan küldött erősítést a versed féldandárhoz - ezek közé tartozott a Rózsa-féle lovasság is. Mint láttuk, november 5-én Rózsa és tisztjei még a kormánybiztos szállásán próbálták kieszközölni a parancsnok személyének megváltoztatását, illetve a maguk közül választott alacsonyabb vezetők tisztséségének megerősítését, ám talán már aznap továbbutaztak Versec felé. A városba érkezésükről nem tudunk sokat: Hegyesi Márton adatközlői szerint Moravica mellett törtek át a temesvári várból előrenyomult osztrák haderő előőrsein, majd bevonultak Versecre.187 A nagyváradi történetíró állítása alapján Rózsa 130 emberével jött Versecre - együtt 450 vásárhelyi lovassal és 400 csongrádi nemzetőrrel.188 Ez azért érdekes, mert az idézett adatok részben megegyeznek a november 5-i becskereki levéllel, mely a már Versecre távozott Csongrád megyei nemzetőröket említi meg. A német származású és Versecen született Herczeg Ferenc a szabadságharc törekvéseivel azonosuló bánsági németek 1848-as történetét megörökítő, A hét sváb című, 1916-ban írt művében a Rózsa-lovasok versed tartózkodásának is emléket állított, a városba érkezésüket pedig Kalapis Zoltán a Krúdy és Móricz regényeiből ismert szegedi bevonulási jelenetekhez hasonlította: „Egypdr nappal később, midőn Graf a Szalvátor-patikában pálinká- zott, még egy fantasztikus lovascsapat jött a temesvári út felől. Vagy száz kanászkalapos, cifraszűrös, kék gatyás parasztember. Jó csontú paripákon ültek, mindnyájának volt dupla csövű puskája, karikása és kulacsa, és mindnyájának pipa volt a szájában. Az urak kiszaladtak a patikából.
