Sz. Kürti Katalin: Munkácsy és Colpach (Békéscsaba, 2010)
Munkávsy és Colpach
már előbb találkozott Párizsban. Munkácsy és jegyese elvitték párizsi városnézésre, vidéki kirándulásokra, elhalmozták a figyelem minden jelével. Innen egyedül utazott északra: „Megjártam Brüssel és Atverp városait, kedden d. u. 5 órakor már Arlonban voltam, ott találtam a tüzes legényt, Papiért, elcammogtunk — lassan vitt a két luxemburgi, ámbár határban — Kolpachba, hol vacsora után P[apier] vezetett holdvilágnál csaknem éjfélig, áradozva dicséreteiben, hogy minő szép az a Kolpach, hogy olyan nincs Luxemburg országában. ...Szép Kolpach, szép, de én káromkodtam magamban, szidtam bokrait épen úgy, mint a bokrot szidni szokták. — Komolyan pedig annyit: kár, hogy az a hely, mely a leggyönyörűbb alkotásokra képes—szakszerű terv nélkül alakíttatott; szerencse, hogy természeti szépségeit az összefüggés nélküli foltozgatás végkép ki nem forgat-