Sz. Kürti Katalin: Munkácsy és Colpach (Békéscsaba, 2010)

Munkávsy és Colpach

műtermében is gyakran látogatta, hiszen a Rue de Lisbonne 24. szám alatti ateliét is ők keresték meg számára. 1873 tavaszán Reök Iván vendégeskedett nála, s ekkor - sürgős munkája miatt - a házaspárra bízta unokaöccse kísérgetését.

De Marches báró gégerákban halt meg 1873. június 1-jén. A fiatal festő már Colpachon töltötte az augusztus hónapot. Titokban jegyezték el egymást Cécile-lel, és ezzel beteljesedett az a vágya, amely a nála egy évvel fiatalabb, életteli asszonyhoz kötötte már 1871 óta. Nomen est omen! - már a név is vonzotta, hiszen korán elveszített édesanyját is Cecíliának hívták! A colpachi és párizsi kastély felidézte benne azoknak a rég elvesztett otthonoknak a melegségét, amelyet a munkácsi sótiszti ház, nagynénje békéscsabai otthona (a Steiner-kúria), illetve Vi- dovszkyék kúriája jelentett. Az asszony, Cécile

zs