Sz. Kürti Katalin: Munkácsy és Colpach (Békéscsaba, 2010)

Munkávsy és Colpach

Ezelőtt történhetett az az öngyilkossági kísérlet, amelyet Malonyaynak, titkárának mesélt el néhány év múlva Munkácsy: „Nem is emlékszem tisztán a részletekre, csak azt tudom, hogy sokat küzködtem magammal, sokat szenvedtem. Mit ér az élet, ha nem tudok már festeni! Mondom, nem tudom, hogy szántam rá magam, elég az hozzá - leugrottam biz én ott az emeletről... A háziak jobban megrémültek, mint a mekkora baj bennem esett. En csak jól megütöttem magam, egyéb bajom nem történt. Elhitettük egymással, hogy véletlen baleset volt az egész, de utóbb bevallotta a feleségem, hogy ők jól tudták, mit akartam én. Es lássa még aznap este megjött minden kedvem a festéshez.

Egy fehérre meszelt, tágas, bolthajtásos helyiségbe szállásoltak. Valami hall féle az. Azok a fehér mezők a bolthajtások alatt úgy csábítottak aznap