A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat évkönyve I. kötet (Békéscsaba-Gyula, 2010)

Peter Hügel: Az Aradi Múzeum - Történeti áttekintés

az oktatásban tevékenykedett. Márki a Kolozsvári Egyetem tanára lett, és időközben kiadta az Aradi monográfia első kötetét.

1896- ban Posta B. tanár a Budapesti Magyar Nemzeti Múzeumból régészeti kutatást végzett Kürtösön, ahol egy bodrogkeresztúri kultúrához tartozó rézkori települést és ugyanott egy közép bronzkori, kora vaskori települést fedezett fel.

1897- ben Budapesten megalakult a Múzeumok és Könyvtárak Általános Felügyelete (MKÁF), a vallási és közoktatási minisztérium specializált szerve. A Felügyelőség támogatásokat tudott felajánlani az elismert, állami felügyelet alá tartozó intézményeknek.

Az új szerv érdeklődést mutatott a pécskai „nagy sánc” lelőhely iránt, és készen állt arra, hogy anyagilag is támogassa ennek kutatását. A Felügyelőség hozzáállása részben Dömötör L. tevékenységének köszönhető, akinek 1895-ben sikerült tudatosítani a Budapesti Archeológiái Társulattal a pécskai, öthalmi („Öt halom”) és a szentannai („avar ring”) régészeti ásátások szükségességét.

1898 tavaszán Römer FI. és Flampel J. Pécskán voltak, ahol Dömötörrel együtt tervezték a jövőbeni ásatásokat. Az MKÁF által biztosított 300 ft. pénzügyi támogatással Dömötör L. elkezdte ugyanazon év szeptemberében az első régészeti leletmentést a „nagy sáncnál”. Ennek eredményei nagyrészt ismeretlenek maradtak. Dömötör L. és Fraknói V. az MKAF általános felügyelőjével egyeztetve csupán egy jelentést állított össze a Kölcsey Társaság számára. A jelentésből kitűnik, hogy a felső rétegben melléklet nélküli csontvázas sírokat fedeztek fel, de az alsó rétegekben agyagedényeket, csont-, bronz- és vastárgyakat találtak, összesen 170 darabot.

Röviddel a Relikviák Múzeum megnyitása után megszületett egy képzőművészeti galéria megalakulásának gondolata, de a folyamatok lassan haladtak előre, a művészeti gyűjtések és adományok száma kevés volt, a Kölcsey Társaság megelégedett azzal, hogy a házigazda szerepét játssza a Budapesti Hivatalos Szalon által megrendezett aradi időszakos kiállításokon. 1899-ben a fáradhatatlan Dömötör L. javasolta a Kölcsey Társaságnak, hogy kezdjék el egy művészeti gyűjtemény kialakítását, amely alapját képezhetné egy jövőbeni képtárnak.

Dömötör folytatta régészeti kutatásait három másik, három újabb ásatással a „nagy sáncnál”: 1900-ban (17 nap), 1901-ben (18 nap) és 1902-ben (12 nap). Az utolsó kettőben Haller I. pécskai tanár volt a segítségére. Az alaprajzok és részletes jelentések hiányában a négy sáncot nem lehet pontosan lokalizálni. Még a tárgyak jegyzékét sem tudjuk pontosan meghatározni. Ebben az időszakban Dömötör L. leletmentő ásatásokat végzett Németperegen (1898), Arad-Gájon (1899), Fönlakon és Ópáloson (1900).

Az ezekből az ásatásból előkerült több mint 1000 tárgy alkotta az aradi múzeum 1903-ban megnyílt régészeti kiállításának az alapját.

63