Cs. Szabó István: Református temetés, temetők, sírjelek a Körösök és a Berettyó vidékén (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)
Sírjelek
Dévaványán a fejfa elnevezése az idősebbek emlékezetében: „fűtűl való fa", de létezett „lábtúl való fa" is, melyre azonban a fiatalabbak már nem emlékeznek. Ügyes kezű emberek faragták e sírjeleket a halottas ház udvarán előre kijelölt kivágott fából, amit évekig őriztek, szárítottak az udvaron. Ha mégis egy idegen faragta meg, akkor annak 100 Ft-ot (1983) adtak érte. Férfinek, módos gazdaembernek nagyot, vastagot; asszonynak, lánynak, gyereknek „víknyabbat" faragtak, de mindet feketére festették, kék színre nem emlékeznek (7. kép; 8. kép 1-4; 43. kép). 63 Füzes gyarmaton a „fütül való fát" a halottas ház udvarán faragták „hozzáértő ügyes kezű emberek", iparosmesterek előre elkészített fából. Itt szokás volt a koporsót is előre megvenni, melyben fent a „palláson" például diót tartottak. Temetéskor a fejfát előre kivitték a temetőbe. Az 1950-es évek táján szűnt meg a két darab „lábtúl való fa" adása, melyek egyenként körülbelül 10 cm átmérőjűek voltak, s 70-80 cm-re álltak ki a földből a sír végén (a talajban is ugyanilyen hosszúságú rész helyezkedett el). Egyszerű „akácdorongok" voltak ezek „amúgy hajastúl" M . A fejfák keresztmetszete négyzet vagy téglalap alakú volt, a fejrész-törzsarány a következőképp alakult: 1/3-3/4 rész fej, 3/4-2/3 rész törzs. A földbe került lábrésszel együtt a hosszúságuk 3-4 m között ingadozott. A régebbi csónak alakú fejfák a gépi fűrésszel történő kivágás miatt újabban „kiegyenesedtek", s „oszlopos" típusúaknak mondhatók hagyományos lekerekített vagy sarkított fejrésszel. Sírba helyezéskor - mint máshol is - előre megdöntik. A fejfára szánt írást egy cédulán adták oda a faragónak. Férfinek, módos gazdának nagyobb, vastagabb fejfa „illett". Régen a fiatalokét kékre festették, de manapság (1985) mindenkiét feketére színezik. Az udvaron őrzött fejf ának valót több esetben kirakták a kapu mellé az utcára, s vasárnaponként azon üldögélve elmélkedtek a világ dolgairól az idős emberek. Akinek „ippen nincsen Faragó István közlése, Dévaványa. Hajas/héjas = A fa „héját" (fakéreg) nem hántották le, hanem rajta hagyták.
